Így neveld a sárkányod, avagy Bori és az anyós esete

"Ne állj össze vele, minden táncos k*rva"- győzködte fiát a kedves mama."

A fiú közgázra járt, a lány táncművészetibe. A racionalitás és a szív tökéletes elegyét alkották. Egymásba kapaszkodtak az ismeretlen nagyváros dzsungelében akkor, amikor mindkettőjüknek nagy szüksége volt támaszra.

Éva néni mindebből annyit tapasztalt, hogy a fia, aki körül az egész addigi élete forgott, most egyre távolabb kerül tőle és ennek az egész borzalomnak az egyetlen oka, Bori. Tomi hiába teljesített jól az egyetemen, az anyja szerint beleáshatta volna magát jobban is, ha a "risza-királynő" nem akadályozta volna. Szerinte a fia, Bori miatt nem vállalt külföldi ösztöndíjat és miatta nem publikált cikkeket már az első évben.

Kéthetente hazajártak szülővárosukba, de az első pár alkalom után, Bori inkább elkerülte Éva nénit. Nem viselte jól a megalázó megjegyzéseket és a szurkálódó kérdéseket.

"Mit akarsz egy táncos diplomával?" Gondolom, keresel majd egy gazdag férjet, aki eltart. Nagyratörő terv, mondhatom."

Éva néni, persze tudta, hogyan kell időzíteni. Sosem a fia előtt lőtte a nyilait. Bori nem akart minden apró sértésről beszámolni Tominak, így is tudta, milyen nehéz helyzetben van a fiú. Őrlődött a számára két legfontosabb nő között, sokszor beszélt édesanyjával, kérlelte, próbálja elfogadni a lányt, de ő makacsul kitartott álláspontja mellett, miszerint Bori nem hozzá való.

A diplomaosztójuk után, Tomi megkérte Bori kezét. Akkor már két éve együtt éltek. Bori örömtől csillogó szemmel mondott igent, egyetlen egy dolog bizonytalanította el, a leendő anyósa.

Másnap, amikor tényleg megtörtént a bejelentés, minden gyanúja beigazolódni látszott. Az ördögi anyós, az érzelmi terror és a passzív agresszió teljes eszköztárát bevetve tiltakozott a frigy ellen, de Tomi egy ponton megelégelte édesanyja gonoszságát és leállította:

„Drága Mama, tudod, hogy imádlak, de ebből elég. Nem tűröm tovább, hogy bántsd a menyasszonyomat. Kérlek, fogadd el és próbáld már meg megismerni, ha eddig nem tetted, mert ő a legcsodálatosabb lány a Földön és én vele akarok élni. Ez nem fog változni, és ha azt akarod, hogy hazajárjunk, erőltesd meg magad és állj le!"

Éva néni csak hebegett-habogott, majd sírva becsapta maga mögött az ajtót. Kis idő után, Tomi be akart menni hozzá, de Bori szelíden intett, hogy inkább majd ő. Készített egy csésze teát, pont úgy, ahogy anyósa szereti és bevitte neki. Leült mellé a kanapéra és minden bátorságát összeszedve így szólt:

„Éva néni. Én szeretem a fiát. Az elmúlt évek bizonyítják, hogy komolyan gondoljuk egymással mindketten. Nem tudom, miért gyűlöl engem ennyire, de higgye el, nem az vagyok, akinek gondol. Szeretnék békét kötni. Az, hogy Tomi ilyen csodálatos férfi lett, az Éva néni érdeme és én ezért mindig is hálás leszek. Kérem szépen, hogy Tomi érdekében is próbáljuk egymást alaposabban megismerni. Akkor biztosan könnyebb lesz mindannyiunknak. Akárhogy is dönt, nem fogom hagyni, hogy Tomi hátat fordítson Önnek. Gondom lesz rá, hogy mindig látogassa, felhívja. Ha anyu élne, és sem hagynám el soha, semmiért és senkiért."

Nyitókép: Shutterstock