szerelem kibeszélő magazin párkapcsolat párkeresés
Már hosszú percek óta nézem őt, miközben nagy átéléssel csak mesél és mesél. Szőkésbarna "focista" haja (mert én csak így hívom) az arcába hullik, kékeszöld szemei élettel túlfűtötten tekintenek rám.

Kíméletlenül zúdítja rám a szavak tömkelegét, amiknek nem sok jelentősége van, mégis olyan átéléssel magyaráz, hogy tőle még a blabla is értelmet nyer. Szóáradatát megtörve mutogatja a "frissen szerzett izmait", amik hetekkel ezelőtt még nem is léteztek. Nem meglepő, hogy mellette mindig nehéz feladat érdeklődő tekintettel figyelni és némán hallgatni. Így néha-néha elvesztve a kontrollt kiül a mosoly az arcomra.

Miközben már csak nézem őt, és fogalmam sincs, miről beszél, gondolataim elkalandoznak. Azon töröm a fejem, hogy biztosan csak egy isteni csoda által vagyunk mi már tíz éve barátok. Nem lehet másképp, hisz egymás totális ellentétei vagyunk.

Mégis elmondhatom, hogy ő az egyetlen ember a Földön, aki minden tettem ismeri - legyen az ördögi vagy angyali. Akinek kertelés nélkül elmondhatok bármit, akinek sosem kell hazudnom, mert egy pillanatra sem ítélkezik felettem. Aki kegyetlenül az arcomba vágja az igazságot, vállalva még azt is, hogy ezért majd napokig nem állok vele szóba.

Akármennyire is próbálok ellenállni az érzésnek, be kell, hogy valljam: nagyon fontos szerepet tölt be az életemben. Olyan, mint egy józanító csodaszer, mint egy igazságosztó hang a fejemben. Nem sok időt hagy arra, hogy a rózsaszín felhőben úszkáljak, arra meg végképp nem, hogy olyan emberekre áldozzak energiát, akik nem érdemlik meg. De mindenekelőtt a "legjobb" tulajdonsága, hogy tudja, mikor kell visszavonulót fújni és egy időre észrevétlenül eltűnni az életemből.

Forrás: Shutterstock

Megrémiszt az érzés, ha belegondolok, hogy ő az egyetlen ember, aki előtt az életem nyitott könyv. Ő eredeti kivitelben látja az erkölcsök nélküli, sebezhető énemet. Előtte nem kell erősnek mutatnom magam, nem kell mosolyognom, ha épp egy világ törik ketté bennem. Ő sosem bántaná levetkőzött lelkem. És ő továbbra is csak mondja, és mondja... Majd a témába nem illő kérdésemmel egy csapásra elapasztottam az eddigi szóáradatát.

"Mik vagyunk mi egymásnak?"

Csak nézett, és nem mondta ki, pedig mindketten tudtuk, hogy ez a valami több mint barátság. Talán úgy fogalmaznék, hogy a kapcsolatunk a kegyetlen őszinteség, a vad szex és a kötődés keveréke. Egy olyan megfogalmazhatatlan, erkölcstelen kapcsolat ez, ami sosem válik igaz barátsággá, de a szerelemtől is mérföldek választanak el minket.

Mégis pont ettől erősebb ez a valami, mint bármely "igaznak vélt" kapcsolat. Egy párkapcsolat nem bírná el tetteink súlyát, a barátság pedig a köztünk lévő elsöprő vonzalmat. Így ez pont jó úgy, ahogy van. Egyszerre várunk el egymástól mindent és mégis semmit.

Mióta ő az egyik legfontosabb építőkockája az életemnek, egyértelművé vált számomra, hogy egyetlen másik kapcsolatom sem a teljes valóságra épül. Mintha egy görbe tükröt tartanék nap mint nap a külvilág felé. Senki nem láthat teljes egészében, csak egy bizonyos részem tekint vissza rájuk. Olykor az erős nő, máskor a hős szerelmes vagy az igazságosztó. De mi ezzel a probléma? Nem gondolom, hogy létezne a világon olyan ember, aki kertelés nélkül odadobná másoknak a cenzúrázatlan, valódi énjét.

Majd válaszolt... "Nem tudom... barátok, és több annál, de ezáltal kevesebb is." Meglepett a válaszával, hiszen ennyire bölcs mondat ritkán hagyja el a száját, vagy talán még nem is hagyta. Majd folytatta:
"Te vagy az egyetlen olyan ember, aki ismeri minden titkomat! Ha nem lennél, hiányoznál!"

Majd jött a heuréka érzés! Tudom, mi ez! Egy átvághatatlan, neverending tabu valami, minden, és mégis semmi. Én vagyok az az ember, akinek a legfontosabb poszt jutott az életében. Titkai őrzője vagyok. Mindamellett az az ember, aki mindig a háttérben figyel majd, és meghallgatja, aki lesben áll, ha segítség kell, akit nem zavar, hogy nap mint nap más ajtaján lép be.

Cserébe önző módon azt akarom, hogy az életem részese legyen. Akarom, hogy örökké cipeljük egymás tetteinek súlyát, mert bármilyen nehéz legyen is, közel sem annyira az, mintha egyedül kellene cipelnem!

Juhász Barbi

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.