"Hogy szerethettél bele egy lusta nőbe, fiam?!"

Őszintén bízom benne, hogy a házasság véletlenül sem kerül szóba kettejük között, hiába lenne már itt az ideje. Hogy miért az ellenszenv már szinte az első pillanattól? Nem látok bele szorosan a mindennapjaikba, de egyszerűen azt érzem, hogy Regina kihasználja a fiamat.

A férjemmel igyekeztünk úgy nevelni Zsoltit, hogy vegye ki a részét a házimunkából, hiszen nincsenek tipikus női vagy férfi feladatok. Gyerekként is be kellett segítenie, nem volt választása - mi ezt így tartottuk normálisnak.

Sajnos arról sem tudok megfeledkezni, hogy Regina és a rend nem éppen közeli ismerősök. Inkább nagyon távolinak mondanám őket, akik csak névről ismerik egymást... Hogy nőként ne legyen igénye a tisztaságra és a minimális rendre? Ez egyszerűen felfoghatatlan számomra. Nem azt várom el, hogy napi szinten takarítónőt játsszon, de havi 1-2 alkalom szerintem igazán beleférhetne. Most komolyan, hogy akar ő gyereket, amikor kettejüket is képtelen ellátni?

Ami a főzési tudományát illeti, az is hiányos, cserébe kétségtelenül ügyesen rendel. Ezt még valahogy el is tudnám fogadni, de azt már kevésbé, hogy egyáltalán nem figyel magára. Sosem volt egy nádszál alkat, de mióta együtt vannak, csak úgy halmozza a plusz kilókat. És hangsúlyozom, nem a kinézet miatt fontos a plusz kiló, hanem az egészség miatt. Hamburger, pizza és mindenféle gyorskaja a napi étkezés része, ahelyett, hogy megtanulna 1-2 normális ételt megfőzni. Legalább azokat, amiket a fiam szeret.

Egyet viszont el kell ismerjek: Regina nem buta lány. Bár kétségtelenül bicskanyitogató, hogy sokszor mindenkinél okosabbnak hiszi magát. Pedig nem az, csak megvan a magához - és a fiam megfogásához - való esze. A stílusa általában lekezelő és arrogáns. Szívesen kérkedik a fiam sikereivel úgy, mintha neki is lett volna benne része.

Anyaként éveken keresztül óvod, félted a gyermeked, és amikor önálló életet kezd, akkor bízol benne, hogy ugyanezt az odafigyelést kapja majd meg a párjától. Aztán jön az óriási csalódás, amikor azt látod, hogy nem gondoskodnak úgy róla, ahogy azt te tennéd. És jelen helyzetben talán még bosszantóbb, hogy a fiam hagyja magát. Szinte felfoghatatlan számomra, hogy ez a "semmilyen kapcsolat" elég neki. Nem akar szebbet, jobbat, gondoskodóbbat.

Mindezt sohasem közöltem vele, és Reginával sem. Tisztában vagyok vele, hogy nincs jogom beleszólni az életükbe, csak néma aggodalommal és haraggal figyelem a kapcsolatot. Ha szólnék, akkor lehet, hogy a fiamat is elveszíteném, ezt pedig nem szeretném. Ehelyett inkább fenntartok egy formális, megfelelő távolságú kapcsolatot a barátnőjével, amiben abszolút partnerként viselkedik. Ennyit tudok tenni, és reménykedni, hogy valami előbb vagy utóbb megváltozik...

Jutka történetét B. Barbi jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock