szerelem kibeszélő tragédia hiba magazin
Dülöngélve lépett a pulthoz, hogy egy újabb pohár gint kérjen. A pultoslány bizonytalan pillantással felmérte az állapotát, de aztán vállat vont. A jóképű férfi rendesen volt öltözve, és még részegen is illemtudóan viselkedett. Miért ne ihatná eszméletlenre magát, ha ez a vágya?

Kitöltötte neki az italt, az meg egy mozdulattal felhajtotta, majd kezébe temette az arcát.

-Tudod, kislány, mit szarj le egész életedben? - bökte ki váratlanul a kérdést.

- Na mit? - könyökölt a pultra a lány.

- A racio... basszus, kicsit sokat ittam, nem tudom kimondani. Na. A racionalitást.

A közelben ülő huszonéves fiatalok felröhögtek. Az egyik oldalba lökte a másikat: "Figyu, a fazon bölcselkedni fog." A figyelem felé fordult, élvezettel várták, mi fog következni. A megtermett férfi pedig nehezen artikulálva ugyan, de folytatta.

- Az öregem matematikus volt, tudod? Tíz éves korom óta ő nevelt, kurv@ jó fej volt, ittam minden szavát. Azt mondta: "A számok és a racionalitás, fiam. Ezekben bízhatsz. Hagyd a fenébe a fellengzős érzelmeket, azok kitalációk! Mindent csak ésszel, logikusan. Ez hozza meg a boldogságodat."

- És? - kérdezte a csaj, mert szerette volna, ha végre kilyukad valahová. Végül is, a pasi ujján nincs karikagyűrű, és egész vonzó. Ha nem sűrűn issza le magát ennyire, még akár randipartnerként is szóba jöhet.

- Hallgattam rá. Kiélveztem az életem 26 éves koromig, aztán választottam egy lányt, aki minden szempontból megfelelt. Szép volt, okos, bájos, és kiszámítható. Normális értékrenddel. Tudtam, hogy ilyet kell feleségül vennem.

- De azért szeretted is, nem? - vetette közbe a lány.

- Mint egy barátot. Azt hittem, ez az alapja a jó házasságnak. Ha tudatosan döntesz.

Forrás: Shutterstock

- Megcsalt, mi? - szólalt meg röhögve az egyik fiatal a közeli asztaltól. - Sztenderd sztori, öreg, nem kell vele telesírnod a csehót!

- Egy francot! Sosem csalna meg, mondom, hogy jól választottam. Mindent megtett, amire csak vágytam. 34 éves vagyok, évekig békében és boldogságban éltünk. Aztán jött Angéla.

- Ő a szeretőd? - kérdezte egy másik, húsz év körüli csaj az asztaltársaságból.

A férfi szeme a távolba révedt. Már nem látta a pultoslányt, nem látta a koszos asztalokat. Csak a múltja, az elmúlt hónapok történései peregtek sorra a szeme előtt. A felesége mosolya, a megszokott, nyugodt esték emléke. Majd Angéla tekintetének kihívó villanásai. Egy akaratos, kiszámíthatatlan, felkavaró nőé, akit véletlenül ismert meg, és akit ha akart sem tudott volna többé elkerülni.

Eleinte csak bosszantotta a nő. Aztán már folyton rá gondolt, valami őrjítő, idegesítő sóvárgással. Sok kalandja volt a házassága előtt, de egyik sem jelentett semmit. Nem hitt a szerelemben, a feleségét is érzelmek nélkül vette el. Dühítő, ugyanakkor izgalmas újdonság volt, hogy valaki ekkora hatással van rá. Aztán idővel egyre nyomasztóbbá vált. "Angéla" - ízlelgette a nevét reggelente, mikor felébredt. Majd esténként, a szokásos hitvesi búcsúcsók után. Végül a feleségével folytatott szeretkezések közben is ő járt a fejében.

- Félreléptél vele?

Összerezzent. A pultoslány kérdésére visszatért a valóságba, és egy csomó - most már őszintén - kíváncsi tekintettel találta szembe magát.

- Nem. Nem csaltam meg a feleségem, és nem is fogom. De már tudom, hogy tönkretettem az életem, és gőzöm sincs, mit tegyek. Ki a hibás? Apám, mert hülyeségekkel tömte a fejem? Én, mert érzelmek nélkül nősültem, és csak most jöttem rá, hogy egy kib@szott házassághoz szerelem is kell?! A feleségem, aki túl tökéletes ahhoz, hogy szemét legyek vele?

- Válj el! - szólalt meg az egyik fiatal. Már senki sem nevetett. Elkomolyodva nézték a férfit, ahogy keserűen küzd a démonjaival.

- Azt akartam. Két órával ezelőtt... Rászántam magam, hogy elmondom, beleszerettem valaki másba. De mielőtt belefoghattam volna, fontos hírrel fogadott. Jön a baba.

- Basssszki.... - szisszent fel a pultoslány.

- Igen. Most választhatok. Örökre elfelejtem a szerelmet, csak mert valaha hittem egy ostoba elméletben, és ahhoz igazítottam az életem... Vagy hétvégi apuka leszek, és sosem fogom igazán ismerni a fiam vagy a lányom. Hát ezt dobta a gép, kislány. Most jobb, ha megyek. Bocs, hogy... untattalak a sztorimmal.

Gyűrött ezreseket tett a pultra, kitántorgott az ajtón, mögötte pedig feszült némasággá fagyott a csend. Mindenki a saját életén kezdett gondolkodni, mintha rájuk ült volna a létezés ijesztő volta. És beleborzongtak a felismerésbe, mennyire könnyű hibázni. A pultos lány kedvetlen és szótlan lett, a huszonéves fiatalok tűnődve meredtek maguk elé az asztalnál. Csak halk beszélgetés hallatszott időnként - ilyen csendes este még sosem volt a bárban.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.