Férfivélemény: Egyszer a "bezzeg anyukáknak" is visszanyal a fagyi!

Te meg jobban teszed, ha elgondolkozol, hol is a helyed. Néhány hete egy ismerős anyuka panaszolta nekem, hogy a lánya az új iskolában nem teljesít olyan jól, mint a régiben. Pedig a felvételi remekül sikerült, elsők között vették fel. Most mégis azt kell hallgatnia, hogy más szülők az egekig magasztalják saját kitűnő tanuló csemetéjüket, ő meg kénytelen lapítani. Csak akkor nyugodott meg, amikor a "rossz tanuló" lánya döntős lett a matekversenyen, miközben a "bezzeg gyerekek" az elődöntőig sem jutottak el.

Erről a beszélgetésről jutott eszembe, hogy annak idején nekünk is kijutott a "bezzeg anyukák" "bezzeg csemetéiből". Mindez olyan régen történt, hogy hál' istennek mostanáig el is felejtettem. Ma pedig már csak mosolygok rajta... Nekünk még csak egy gyerekünk volt, de "bezzeg anyukának" már kettő. Ha másért nem, hát azért, mert ő jobb. Ebben is. Meg fiatalabb - tegyük hozzá -, tehát alapból beelőzött, ezzel tanácsos tisztában lenned.

Mert az enyém nem? - morfondíroztam el egy pillanatra. Tényleg. "Bezzeg anyuka" "bezzeg gyerekei" mintha mindent jobban csinálnak. Ügyesebben fújják az orrukat, hamarabb kezdtek járni, jobban verekednek, még a kanalat is egyedül használják már egy ideje, mert olyan önállóak. Korán meg kellett tanulniuk, mert "bezzeg anyukának" alig van ideje, hiszen annyi a dolga szegénynek. Elvégre eggyel több gyereke van, mint nekünk.

Miközben hallgattam, megszólalt bennem a kisördög. Eszembe jutott a Rém rendes család egyik jelenete, amikor Peggy Bundy arról beszélt: az ő gyerekeit már csecsemő korukban egyedül lehetett hagyni egy hétre, mert korán megtanulták tisztába tenni magukat. Magamban párhuzamot vontam, de persze nem tettem szóvá, mert mit is képzelek... Hiszen amíg mi vért izzadunk a neveléssel, "bezzeg anyukának" mindenre jut ideje. Pletykálni a játszótéren, korzózni a plázában, vagy épp moziba menni a barátnőkkel.

"Bezzeg anyuka" "bezzeg gyerekei" mindig mindenben jobbak voltak. Közben nálunk is megszületett a második. Úgy voltunk vele, hogy ugyanazt az elbánást kapja ő is, mint a testvére. Egyikükkel sem fogunk kivételezni sem a jutalmazásban, sem a fenyítésben, ha épp arra van szükség. Csakhogy egy eltérő személyiségű gyereket kaptunk, akinél semmi nem működött úgy, ahogyan azt a testvérénél megszokhattuk. A nagynál annak idején vért izzadtunk az altatással, a kicsinél soha nem volt ezzel gond. Volt helyette mással.

Na, kaptunk mi "bezzeg anyukától"! A miénk neveletlen, de neki mindkettő tökéletes, pedig azok is eltérő személyiségek ám! - hallgattuk, ha akartuk, ha nem. Próbáltam menteni a menthetőt: hogy nem a neveléssel van probléma, elvégre azonos bánásmódban részesülnek, az egyik mégis ilyen, a másik meg amolyan. Ha igaza lenne, egyformán lennének rosszak. (Hogy jók lennének, azt már említeni sem mertem.)

Azután - Isten nem ver bottal - megszületett "bezzeg anyuka" harmadik gyereke, és ekkor megtanulta, hogy előbb-utóbb mindenkit utolér a végzet. Bezzegéknél beköszöntött a káosz és a rémuralom. Hogy csak anyuka esett szét a megszaporodott tennivalók súlya alatt, vagy az új jövevény volt annyira rosszcsont, hogy a másik kettőt is sikeresen "megnevelte", azt nem tudom - de nem is érdekel.

A gyereknevelés nem egy verseny. Nincsenek győztesek és vesztesek. Ha így állsz hozzá, máris veszítettél. Nemcsak te, hanem a gyereke(i)d is.

Nyitókép: Shutterstock