A legdurvább dolgok, amiket takarítónőként láttam

Közel két évet dolgoztam házi takarítónőként. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy magánszemélyek otthonait látogattam takarítás célzattal hetente egyszer – átlagosan 4-5 lakást. Én voltam az, aki ha kérték mosogatott, mosott, vasalt, rendet rakott, macskák után szedte fel az alom mellé pottyantott meglepetés csomagokat. Őszintén? Én nagyon élveztem! Szerettem azt a bizalmat, amit a megrendelőktől kaptam – mégiscsak a legszemélyesebb dolgaik között pakolásztam és kulcsot kaptam -, élveztem a takarítás meditatív hatását, és természetesen az érte kapott fizetést is.

Ám, most nem az a célom, hogy mindenki felmondjon az irodákban, és beálljon takarítani. Pár érdekes, meglepő dolgot hoztam, amikkel takarítónői pályafutásom során tapasztaltam.

Egy másik nő nyomai

Körülbelül fél évig jártam egy fiatal srác lakásába. Nos, ő igencsak szabados életet élt, mindig hagyott nekem egy cetlit, amin különböző aktuális plusz feladatok szerepeltek. Gyakran kellett a hálószobában esetlegesen „elhagyott" fehérneműt felkutatnom, és az egyik fiók mélyére tennem nejlonzacskóban. Igen, pontosan így kellett tennem.

Aztán volt, hogy megkért, szaladjak le a boltba, és vegyek egy romantikus csokoládé bonbont, no meg egy pezsgőt – gondolom idő hiányában így készült az esti randevúra. A munkámmal maximálisan elégedett volt, fél év után azonban megtalálhatta a nagy őt, mivel utoljára egy egész női részleget kellett kipakolnom a fürdőszobába, ami után elköszöntünk egymástól.

Játékszerek és az anyós

Egyik szabadnapomon dél körül hívott az egyik megrendelőm, méghozzá igen zaklatottan. Pontosan nem tudom idézni, de a hívás lényege azt volt, hogy a dupla béremet fizeti, ha most el tudok menni hozzájuk rendet rakni és eltenni a párjával tegnap este használatos felnőtt játékszereket, mert kora délután vidékről jön az anyósa, akinek kulcsa van a lakáshoz. Amikor beléptem, már a nappaliban láttam az előző esti fülledt este nyomait.

Volt ott minden kérem: bilincs, korbács és egyéb furcsaság. Gumikesztyűt húztam, mindent betettem egy zacskóba, és elsüllyesztettem az ágyneműtartóban. Bevallom, egy pillanatig se éreztem magam zavarban, ha ők így szokták egymást szeretni, kivagyok én, hogy megítéljem őket? Azzal azonban egyetértettem, jobb, hogy az anyós/ anyuka nem tud erről az oldalukról.

A végére hagytam pár érdekes kérést, utasítást, amit valaha kaptam a takarítónői időszakomból:

• az egyik budai lakásban csak ecetet, szódabikarbónát, citromot és mosószappant használhattam,
• egy családnál, bár volt mosogatógép, a megrendelő külön kiemelte, hogy a fekete színű tányérokat és bögréket kézzel mosogassam,
• egy agglegény annyira vasalásmániás volt, hogy még az alsónadrágjait és a zoknijait is vasalnom kellett,
• egy középkorú hölgy arra kért, hogy amíg ott vagyok, a lemezjátszón hallgassak Csajkovszkijt, mivel úgy vélte, ez megnyugtatja a macskáját, akit máskülönben felizgatott volna a jelenlétem,
• Így a végén annyit még elárulok, hogy a furcsaságok ellenére, vagy épp pont azért, én nagyon jó emlékeket őrzök erről a két évről.

Nyitókép: Shutterstock