Házas emberbe vagyok szerelmes: Lehet-e ennek jó vége?

De ha mégis tévednek, akkor mit érsz el? Tönkreteszed egy házas ember életét? Elválik majd érted és otthagyja a két kisgyerekét? Hát tényleg ezt akarod?

Nézd, te fordultál hozzám a bajoddal!

Azt kérted, hallgassalak végig, ne ítéljelek el és adjak tanácsot. Mindhármat megtettem. És mit értem el vele? Semmit. Maximum összevesztünk párszor, mert azt mondtad, rossz barát vagyok, amiért nem támogatlak téged. De ne is haragudj... Ha ellenkezik az elveimmel, hogy családos férfival jöjj össze, hogy a francba kellene támogatnom téged? Sajnálom, nem értek veled egyet - és látod, abban sem, mi a barát valódi dolga. Úgy látom, hatalmas kárt készülsz okozni magadnak és egy családnak is.

Figyelj, megértelek, szerelmes vagy...

Tisztában vagyok azzal, hogy a szerelem furcsa, őrült és hihetetlen dolgokra készteti az embert. Durván képes elvenni az ember eszét. Jól tudom, nálad ez sajnos nem fellángolás, mert már hónapok óta meg vagy zavarodva a főnöködért. Amikor róla beszélsz és arról áradozol, milyen jól néz ki, mennyire intelligens és különleges, látom a szemedben: eret vágnál érte. Emlékszem, mikor először meséltél róla, már akkor megdobogtatta a szívedet.

Azt még elfogadom, hogy a szerelem kiszámíthatatlan és nem tehetünk arról, kibe szeretünk bele. De az már a mi sarunk, hogy hajtjuk, űzzük azt a szerelmet és mindent megteszünk a beteljesüléséért. Pedig neked pont nem szabadna, mert ez nem tisztességes. Nem fair. Micsoda dolog kikezdeni egy házas férfival és örökösen kísérteni? Talán tényleg szar a házassága, és érez irántad valamit. Aláírom, benne lehet a pakliban. Csakhogy nem a te tiszted őt beleüldözni egy válásba. Gondolj bele egy pillanatra a felesége helyébe: jön egy fiatal és csinos nő, aki elveszi a férjét, aki miatt széthullik a család. Ha eleve hullania kell, akkor ne miattad történjen!

Már hónapok óta megy ez a játék: hol felhagysz a férfi űzésével, hol pedig újrakezded. Eddig ellenállt. Pedig aztán szép számban bevetettél jól ismert női praktikákat. Nem gondolod, hogy most már elég? Nem kér belőled, nem óhajtja viszonozni az érzéseidet, nem akar érted elválni.

Meddig akarsz még miatta sírni?

Meddig akarod még kerülgetni, csábítgatni? Mégis hány hónapot, évet akarsz rá pazarolni, miközben elmegy melletted az élet? Lásd már be végre, ennek csak koppanás lesz a vége - és főleg a te arcod találkozik majd a betonnal. Nem fog elválni érted, nem lesz ebből titkos viszony sem - amire jól tudom, hogy hajlandó lennél -, és egyszerűen nem lesz happy end.

Arra kérlek: oldozd fel magad!

Engedd el! Válts munkahelyet, de legalább hozd meg végre a döntést, hogy többé nem futsz utána! Ha őszintén szereted, elengeded. Hagyd, hogy élje a magának választott életét, és inkább tégy arról, hogy neked is újra legyen életed - mert jelenleg csak árnyéka vagy önmagadnak. Felejtsd el, lépj tovább, és hidd el, egy napon találkozol valakivel, aki neked teremtetett! Akivel beteljesülhet ez a lángoló szerelem, amit most érzel.

Nyitókép: Shutterstock