hőhullám alvászavar klimax menopauza
Szorongós típusként már egészen fiatalon is képes voltam mindenen aggódni. A reggeli és esti rutinom része volt a legrosszabbra való felkészülés, a mi lesz ha... érzése. Féltem attól, hogy elhagynak, hogy munkanélküli leszek, hogy nem élek meg a fizetésemből, hogy beteg leszek vagy a szeretteim lesznek betegek és a többi... Egyedül az öregedés nem okozott különösebb parát, mondván: hol van az még. Ráadásul az ember anyi idős, amennyinek érzi magát. Hát, a nagy lópikulát. 

Nos, hát megérkezett, és már most cáfolnám a divatos, ám teljesen hamis közhelyet, hogy az életkor, csak egy szám. A nagy francokat. Az életkor előrehaladtával körülbelül minden megváltozik, másképp érzel dolgokat, másképp gondolkozol, másféle módon töltöd a szabadidődet.

De, mielőtt besavanyodott banyának kiáltanátok ki, leszögezem, nem vagyok az. Bár 50 évesen már nem csapatok hajnalig spiccesen az éjszakában, és teljesen jó társaság vagyok saját magamnak is. A legjobban a családommal és a párommal érzem magam, és a korábbinál jobban megválogatom a barátaimat. Mindez nem is okozna gondot, az életstílusbeli változás az évek előrehaladtával természetes. Amivel azonban sokkal nehezebb szembenézni, az nem más, mint az öregedés.

Persze, ne úgy képzeljétek el, hogy banyatankot húzok magam után, ha boltba megyek, a közepesen aktív sportmúltamnak köszönhetően simán hazahozok 15 kilónyi cuccot a szupermarketből és ahova csak tehetem, gyalog járok, nyáron pedig még a túrázásba is belevágtam, ami annyira megtetszett, hogy havi 300 kilométert gyalogoltam, hegyen, mezőn, erdőkön keresztül, szóval közel sem vagyok egy roncs.

Forrás: Shutterstock/Copyright (c) 2012 Petar Paunchev/Shutterstock. No use without permission./Petar Paunchev

De, hiába nem engedtem el magamat, a biológiát nem lehet felülírni, és - egy nőgyógyászati műtétet követően - lassan, de biztosan nálam is beütött a menopauza, ami bizony legalább olyan kellemetlen, mint egy erősebb nátha, viszont nem múlik el 10 nap alatt és valahogy együtt kell vele élni, bármennyire is utálatos.

Habár borzalmas tüneteim - azt hiszem - nincsenek, a váltkozókornak több jelét tapasztalom magamon, a túléléshez pedig több apró taktikát is bevezettem.

A legkevésbé zavaró tünet talán az alvászavar. Bár amikor reggel ránézek a telefonomra, elájulok, hogy az órám körülbelül 12 ébredést monitorozott, ijesztően kevés a mélyalvásom is. Az app szerint simán rámférne egy alvásterapeuta, de ezt a problémát nem parázom túl. Mivel a gyakori ébredésekkel (amelyeknek a fele nem is tudatosul) együtt is megvan a hat és fél-hét óra alvásom, nem vagyok egész nap fáradt, így ezzel egyelőre nem is foglalkozok.

A legkisebb gond után jöjjön a legrémesebb: a hőhullámok. Ezek vernek fel éjszaka is az álmomból, és bár olyan szintig nem jutnak el, hogy le kelljen cserélni a pizsamámat, de egyáltalán nem kellemes érzés full csatakos testtel felébredni (sokszor): Ha kitakarózom, megfázom, ha visszabújok a takaró alá, ver a víz. Izzadtan megyek ki pisilni és vacogva megyek vissza a szobába. Így aztán nem csoda, hogy folyton náthás vagyok vagy torokfájással küzdök és heti hét pizsamát "használok el". Jól hangzik, ugye?

Persze, vannak jobb és rosszabb napok: a hőhullámok nappal sem kímélnek. Bár csak egy-két percig tartanak, és hál' istennek a fejem legalább nem vörös eközben, igazi életminőségromboló a hormonok gonosz játéka. Nekem például sokat segít a megfelelő ruházat, körülbelül olyan cuccokat hordok itthon és munkában is, mint amikben túrázni szoktam. Szempont: hogy ne tartsa magában a nedvességet, ergo egy izzadásos hőhullám után minél gyorsabban megszáradjon.

Lefogadom, a masszív hőhullámokat tanító célzattal küldte rám a természet, ugyanis anno, amikor más beszélt róluk, csak legyintettem: "még mindig jobb, mintha fáznál" - gondoltam. Ezúton is megkövetek mindenkit, akinek a klimaxos izzadásán nevetgéltem, és elárulom, ez az, ami rettenetes-szörnyű-borzasztó, pláne, ha naponta harmincszor is meg kell küzdeni vele. Fúj.

Forrás: Shutterstock/Copyright (c) 2018 YAKOBCHUK VIACHESLAV/Shutterstock. No use without permission./Yakobchuk Viacheslav

A menopauza gyakori velejárója a hízás. Szerencsére ezt még nem tapasztaltam, talán, mert így is van rajtam némi plusz és a testem már nem tudja hova halmozni a zsírpárnákat. Mindenesetre, ha változókorba érünk, érdemes egy kicsit meghúzni a nadrágszíjat a kajálás témában: a kevesebbet enni, többet mozogni 40-50 év felett még inkább aranyszabály, mint fiatalon.

A hízásba semmilyen életkorban nem kell beletörődni, ám én személy szerint megengedőbb vagyok magammal, mint 30 évesen. Arra persze mindenképp törekszem, hogy a kis esztétikai túlsúlyon kívül több kiló ne rakódjon rám, hiszen a rendszeres testmozgásról semmiképp sem szeretnék lemondani, és a ruhatáramat sem cserélném le szívesen.

A megküzdési stratégia - ha nem akarod hormonokkal tömni magad - az elfogadás és a humor, hiszen, ha óráról órára kiborulsz se lesz jobb. Persze, ettől még rettegve várom a menopauza többi, előre beharangozott tünetét: a hajhullástól az idegbajig, a sírógörcsöktől a hüvelyszárazságig, de a lelkem mélyén bazira remélem, hogy legalább ezek elkerülnek majd.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.