Tudom, hogy jönni fogsz...

Tudom, hogy jönni fogsz. A testem már a gondolatra is kéjesen remeg. Lüktet az ölem. A forróság egyre és egyre nő bennem, ott belül, ahova a napfény nem ér el. Ott csak tőled tud olyan forró lenni. Különös érzés, hogy már maga a gondolat is égeti az érzékeimet. Nem, nem vagyok türelmes. Édes kínzással feszít belülről a vágy. Olyan a testem, mint a hegedűhúr, amit a mester gondosan a jávorfára simított, majd szorosra húzta, hogy a hangok szépen szóljanak. Az izmaim belülről a bőrömnek feszülnek.

Várom, hogy megjöjj, és magaddal hozd azt a valamit, amit a hegedűben csak „léleknek" neveznek és nélküle a hangszer néma marad. A hegedű lelke sincs a testhez rögzítve és a hangszer csak akkor képes megszólalni, amikor a mester finoman elhelyezi benne a kis lucfenyőből készült pálcikát. Elképzelem, ahogy a vonó által gerjesztett rezgések átalakításával a hang más és más lesz, és megszületnek a csodák. A fülemben, valahol belülről hallom a zenét, mintha David Garrett játszaná Paganini Caprice-t.

Fekszem némán, csak belül zeng bennem a hegedűszóló. Várlak. Édes kínként jár át a várakozás izgalma. Nem hallom a lépteidet, egyszerűen csak megérzem, hogy közeledsz. Nem nyitom ki a szemem. Közelebb hajolsz, mélyen beszívom az illatod. Megérintesz. Epekedő sóhajjal, halkan felnyögök, és tudom, hogy érzed az izgalmam, az érintésed nyomán. Kinyitom a szemem. Olyan a tekinteted, mint az olvadt csokoládé, és látom, ahogy apró lángok hevítik, látom az izgalmat, a szenvedélyt benne és látom visszatükröződni a saját szemem, ahogy a vágyszikrák pajkosan táncolnak a csillogó zöld fényben. A számra hajolsz.

A csókod finom, puha, gyengéd, mégis benne van az áhítozás türelmetlen remegése. Kezed az arcomon, a nyakamon, aztán lassan csúszik a szegycsontom felé. Halkan gyönyört nyögdécselek, ahogy a tenyered a mellemre borítod. A mellbimbóm a ruha vékony anyagán át a kezed bőrének feszül. Elengeded a szám, és teljesen fölém hajolsz. Finoman csókolod le a ruhám pántját a vállamról. Kezem a tarkódat simogatja, hallom a szenvedélyes sóhajaidat, érzem a finom remegésed, és a sóvárgásom még és még tovább korbácsolódik.

Hangosan felnyögök, ahogy a vállamat csókolod, és lassan haladsz lefelé, magad előtt csúsztatva a ruhámat. A melleim kiszabadulnak az anyag szorításából, és ahogy a két halom közé csókolsz, gyengéden az arcodnak simulnak. Végigcsókolod a lágy domborulatot, a csípőm a tiednek szorítom, és ahogy megérzem a férfiasságod keménységét, újabb vágysóhaj szakad ki belőlem. Lassan, zihálva veszem a levegőt, közben gyengéden simogatlak. A szád a mellbimbómmal játszik. Őrülten izgató! A kéj finoman ívbe feszít, és még szorosabban simul az ölem az öledhez. Ahogy egyre erősebben dörzsölöd a száddal és szívni kezded, a hajadba markolok. Megcsókolsz, és én föléd kerekedek.

Lassan, remegő kézzel gombolom az inged. A vágy türelmetlenül sürget, miközben ugyanez a vágy nyújtaná a pillanatot. Közben a mellkasodat simogatom és lecsúsztatom rólad a finom anyagot. Apró, puha csókokkal borítom a válladat, a kulcscsontodat, végighúzom a nyelvem a szegycsontod vonalán, az ujjaim finoman játszanak a mellbimbóiddal, aztán lassan felváltja őket a szám. Élvezettel simogatom őket az ajkaimmal, majd lassan szívom be, és gyengéden szopni kezdem, aztán magával ragad a hév és egyre erősebben fogom körbe őket. Hallom, ahogy kéjesen nyögsz. Kezem a hasadra csúsztatom. Lassan táncolnak az ujjaim a köldököd körül, majd a kezemet követi a szám, érzed, ahogy a melleim a bőrödnek simulnak, amint egyre lejjebb haladok, puha csókokkal borítva minden apró kis négyzetcentiméternyi részedet. Feltérdelek, megoldom az öved. Lassan vetkőztetlek.

Türelemre intem magam, lassan csinálom neked, kiélvezve minden édes pillanatát. Ajzószer minden nyögésed. Kezed a vállamon, az arcomon. Simogatsz. Forró a bőrömön az érintésed. Remegek... Gyengéden újra a számba veszem, finoman rácsúsztatom a puha ajkaimat. Órákig tudnálak a számmal kényeztetni. Hol lassan, dorombolva, hol pedig mohón, türelmetlenül. Érzed, és hallod, ahogy csinálom neked... „Istenem, milyen finom vagy" – nyögöm.

Gyengéden magadhoz húzol, és csókba olvasztod a szavaimat. Hanyatt fektetsz, az arcomat csókolod, a csukott szememet, a számat, a vállamat, a mellemet, lassan haladsz lefelé. Őrjítő lassan... Kezem a testeden, simogatlak, és élvezem, ahogy a bőröd a tenyerem alá simul. Eléred az ölem. Felnyögök, ahogy megérzem a forró leheleted. A hajadba markolok, és átadom magam neked.

Ez az igaz szerelem...

Nyitókép: Shutterstock