szerelem kibeszélő megszokás szenvedély kihülés
Emlékszel, mit súgtál a fülembe, amikor a badacsonyi szőlőhegyek között sétáltunk? Nem? Én igen...

Azt súgtad, hogy nem tudod elképzelni az életed nélkülem. Mintha megtaláltad volna az énednek egy hiányzó darabját. Most persze hazudhatnám, hogy "nem tudtam elhinni" - csakhogy nem lenne igaz. Pontosan tudtam, mire képes egy férfi, ha igazán szeret: boldoggá teszi élete választottját.

Akkor és ott megadtam magam az érzésnek, mert végre átélhettem veled a szerelem csodáját. A kapcsolatunk egyre mélyebb, harmonikusabb lett, és egyre inkább kiteljesedett. Gyönyörű időszak következett ezután az életünkben: rengeteg utazással, szexszel és hajnalba nyúló beszélgetésekkel.

Így teltek hónapok, évek, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy sok minden megváltozott kettőnk között. Legfőképpen te változtál meg. Eltűnt belőled a tűz, a lelkesedés. Túlságosan belesüppedtél a komfortzónádba, én meg szinte észrevétlenül kívül kerültem.

Régen mindig azt mondtad, hogy szeretsz, és hogy gyönyörűnek találsz. Állandóan apró meglepetéseket rejtettél a táskámba. Valahányszor elmentél mellettem, megsimogattad az arcomat, és csillogó tekintettel néztél rám. Még megvannak azok az üzenetek, amiket titokban küldözgettél a meetingek alatt - ezzel is ébren tartva testem lángját.

Forrás: Shutterstock

Most is mondod, hogy szeretsz, de tudom, csak megszokásból... Talán csak a lelkiismereted megnyugtatása miatt. Esténként néha megkérdezed, hogy milyen volt a napom, de látom rajtad: oda sem figyelsz a válaszra. Igazából már jó ideje nem foglalkozol az érzéseimmel, nem látod bennem a nőt, elveszett az a huncut fény a szemedből.

A szexet is csak feszültséglevezetésre használod - gyorsan letudod, a szokásos forgatókönyvnek megfelelően. Utána elnyúlsz az ágyban, és unottan nyomogatod a távirányító gombjait. Vagy az ágy másik végébe húzódsz, rám se hederítve, mintha ott sem lennék.

Nem látsz sírni, de belül zokogok. Siratom magunkat, az elveszett szerelmünket. Hová lett az a tomboló vágy, amit irántam éreztél? Hová tűnt belőled az a szenvedélyes férfi? Hová illantak a gyönyörű vízióink? Csendben nézlek, ahogy mellettem fekszel, tele van a szívem sebzettséggel, elkeseredéssel. De boldog lennék, ha ugyanúgy szeretnél, mint régen! El akarok veszni benned. Minden sejtemmel, minden porcikámmal.

Szeretném azt hinni, hogy van olyan részem, amit még mindig imádsz. Megerősítésre vágyom. Arra az érzésre vágyom, hogy a világon egyedül én kellek neked. Mondd, mit tegyek? Reménykedjek, hogy újraéled benned a szerelem lángja, vagy szedjem össze minden bátorságomat, és engedjelek utadra? Nehéz a szívem, nagyon nehéz most...

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.