Ötből egy nő inkább ki sem mozdul sötétedés után: miért kell ennek így lennie?

Na és olyan volt, hogy jogos volt a félelmed? Hogy észrevetted, valaki csendben követ a sötétben? Hogy hiába futottál, futottak utánad. Hogy sarokba szorítottak, undorító dolgokat kiabáltak utánad, megfenyegettek, vagy akár még fizikai erőszakot is alkalmaztak. Ha igen, tudd, hogy nem vagy egyedül. Az a szomorú igazság, hogy nincs olyan nő, aki ne találkozott volna már a zaklatás valamilyen formájával, vagy ne kellett volna félelmet átélnie egyedül az utcán.

Nincs olyan nő, aki ne szorított volna magához kulcscsomót vagy ne került volna több háztömböt éjszakai sétája során, csak mert nem érezte magát biztonságban. Pedig a nemek közti egyenlőség alapfeltétele lenne, hogy a nőknek se kelljen mindig szoronganiuk, amikor buliból tartanak haza vagy esti futásra indulnak.

Tudtad, hogy a nők kétharmada gyakran érzi magát fenyegetve, amikor egyedül sétál az éjszakában? A Gallup 2018-as kutatása szerint 41%-uk csak úgy indul ha, ha előtte óvintézkedéseket tesznek? Ötből egy nő pedig inkább ki sem mozdul sötétedés után, mert fél.

Az elmúlt kétszáz év emancipációs eredményei ellenére még hosszú utat kell megtennünk a nemek közötti egyenlőség eléréséért. Az egyenlőtlenség továbbra is befolyásolja a nők, lányok utazását, munkáját, szabadidejük eltöltését a városi környezetben, beleértve az éjszakai közlekedést is. Sokakban még ma is él az a sztereotípia, miszerint a nyilvános tér hagyományosan a férfiaké, a magánszféra pedig a nőké. A 19. században a társadalmi elvárások szigorúan szabályozták, hogy a nők milyen napszakakokban, kinek a társaságában, milyen városrészeken és milyen ürüggyel jelenhetnek meg - ellenkező esetben a jó hírüket és az utcai zaklatás különböző formáit kockáztatták.

Bár azóta már száz év eltelt, az utca még ma sem egyformán biztonságos nők és férfiak számára. A Gallup kutatásából az is kiderült, hogy több nő fejezte ki félelmét olyan gyakori szituációkkal kapcsolatban, mint az egyedül sétálás egy sikátorban vagy egy vakrandin való részvétel. A férfiakhoz képest osszességében a nők lényegesen nagyobb valószínűséggel félnek olyan mindennapi helyzetekben, amelyeknek ártalmatlannak kellene lenniük.

A nők biztonsága az egész társadalom felelőssége, ennek ellenére még ma is gyakori az áldozathibáztatás.

A nők tudatosságának megteremtése mellett még fontosabb az erőszakellenes nevelés, hogy a férfiak is megtanulják a kölcsönös tisztelet elveit és gyakorlatait.

Ahogy lányaink kezébe sípot, riasztót, paprika spray-t adunk, ahogy elküldjük őket önvédelmi tanfolyamra, és megmutatjuk nekik azt, hogyan fogják a kulcsaikat, hogy ha kell, önvédelmi fegyverként is tudják használni, úgy a fiaink kezét sem szabad elengedni a témában. Meg kell tanítanunk nekik is, hogyan viselkedünk, és hogyan nem viselkedünk a lányokkal. Meg kell tanítani nekik, hogy a nem az nem, még akkor is, ha nagyon szeretnénk, hogy igen legyen. A nem akkor is nem, ha a lányon rövid szoknya van, és akkor is, ha nagykabát. Akkor is, ha józan, és igen - ne tessék nagyon meglepődni - akkor is, ha részeg.

A Johnnie Walker és a Hazakísérő Telefon Alapítvány összefogott, hogy együttes erővel segítsenek növelni a nők biztonságérzetét. A Hazakísérő Telefon pont azért alakult meg, hogy ha éjszaka félsz vagy bizonytalanul érzed magad az utcán, fel tudd hívni őket, ők pedig vigyáznak rád, amíg haza érsz. Hétfőtől szombatig este 10 órától hajnali 4 óráig, vasárnap este 10 órától hajnali 1 óráig várják a hívásokat a 06 80 442 422-es zöld számon.

Nyitókép: Shutterstock