A nimfománia nem szexi, hanem egy szörnyű rabság - Nóri története

Habár ma már olyan népszerű lett azt állítani magunkról, hogy nimfománok vagyunk, mint egy használtautó-hirdetésben azt mondani, a kilométeróra nincs visszatekerve: a nimfománia akkor is egy betegség. Főleg, ha az alvajárás egyik legeltorzultabb változata, a szexszomnia társul hozzá. Akkor aztán átértékeljük a nemi életet. Interjúalanyunk, Nóri mindkét betegséget úgy ismeri, mint a tenyerét. Testközelből.

Nóri már annak is örülne, ha csak a fent említett csoportba tartozna, de ő ennél sokkal nehezebb helyzetben van. A fiatal lány jelenleg 25 éves, és irodai munkát végez. Sikeresnek tartja magát, ambiciózus és vonzó. Első pillantásra meg nem mondaná róla az ember, hogy nimfomániától és szexszomniától szenved.

Szépen lassan vette át az uralmat élete felett a kielégíthetetlen szexuális éhség. Amikor 17 évesen szakított első barátjával, még csak annyit vett észre, hiányzik neki valami. De legkevésbé sem az, ami a vele egykorú lányoknak.

"Én nem a szerelmet kerestem, sem a lovagot fehér lovon. Én az aktust hiányoltam – de nem a srác miatt. Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy az majd átrepít a nehézségeken, kikapcsol. Gondolom a drogosok is ilyesmit érezhetnek, ha nem kapják meg a napi adagjukat."

A fiatal lányban ugyanis kialakult a szükség. De ez nem a férfiakról szólt. Sőt! Azt vette észre, hogy nem is igazán érdeklik a pasik. Így hát egyre több időt töltött önkielégítéssel, ez lett a stresszkezelési mechanizmusa. Olyan is előfordult, hogy betegségre hivatkozva hazakéredzkedett az iskolából, csak hogy "könnyítsen magán".

"A fiúk továbbra se érdekeltek. Nem éreztem úgy, hogy szükségem lenne valakire. Kezdtem időt szakítani rájuk, de senkit nem vettem komolyan." Ekkor vette észre először, hogy érzelmileg nem igazán tud kötődni senkihez.

Utólag ezt arra vezeti vissza, hogy szülei válását hosszú évekig tartó sárdobálás és acsarkodás követte. Felé pedig túl nagy elvárásokat támasztottak úgy érzelmi terhelhetőség, mint tanulmányi eredményesség szempontjából. Érettségi után a lehető leggyorsabban próbálta úgy berendezni az életét, hogy az a legalkalmasabb legyen szexfüggősége nyugodt körülmények között történő kielégítésére. Elköltözött otthonról, így végre lehetősége volt minden szabadidejét pornófilmek nézésével tölteni. Egy bárban kezdett el dolgozni, ami több mint ideális terep arra, hogy szükség esetén szexpartnert találjon. Ha kellett, szabadságot is kivett, ha csak akkor ért rá az aktuális szerető.

"Eleinte próbáltam egy-egy pasinál leragadni, de mindig kiütközött, hogy alkalmatlan vagyok egy párkapcsolatra. Beszélgetni szerettem, meg szexelni. Más intimitásra nem vágytam, például összebújásról szó se lehetett. Aztán egy idő után már a beszélgetés sem érdekelt, csak a szex." És ezeket – a minden intimitástól és izgalomtól mentes, puszta közösülésre redukált nemi életet – a pasik maximum egy-két hónapig bírták.

Amin pedig a legtöbben meglepődnek, akik tisztában vannak Nóri szexuális igényeivel: ő ezeket az együttléteket egyáltalán nem élvezi. Ez semmi másról nem szól, mint a feszültségoldásról. A legapróbb hétköznapi probléma is komoly stresszt vált ki belőle, amit pedig egyáltalán nem tud kezelni. Illetve csak szexszel. Ennek következtében rosszabb napokon már a munkahelyén is rendszeresen el kellett vonulnia a WC-be maszturbálni.

"Az egész életem arról szólt, hogy vissza kellett fognom magam. E köré szerveződött az életem, minden energiámat ez kötötte le. Vagy az, hogy találjak megfelelő időt és helyet arra, hogy mégis kielégíthessem az ilyen késztetéseimet. Ez nem szexi, ez egy szörnyű rabság."

Ekkor merült fel benne először a gondolat, hogy ez így nincs rendjén. De még így is kellett valami, ami megadta a végső löket ahhoz, hogy szakembertől kérjen segítséget!

"Egyik reggel egy srác arról számolt be, hogy miközben este aludtam, magamhoz nyúltam, majd amikor hozzám ért, hogy megnézze, alszom-e, rámásztam. Érted? Miközben aludtam! És reggel semmire nem emlékeztem. Ezzel egy szinte idegen férfi szembesített, akit alig ismertem! Borzasztó megalázó érzés volt." Nóri úgy mondta ezt el, hogy közben azt láttam az arcán, ha még tovább kell beszélnie erről, elsírja magát. Inkább ugrottunk is egyet a történetben.

Rosszabbnak éreztem magam a kábítószerfüggőknél. Szóval úgy döntöttem, ideje lépni. Felkerestem egy pszichológust, aki rögtön szembesített a problémákkal."

„Most már könnyebb. 22 éves voltam, amikor először pszichológushoz mentem. Azóta eltelt három év, és sok minden változott. Megtanultam kontrollálni magamat, elfoglalni és elterelni a gondolataimat, és néha már az is jólesik, ha megölelnek. Anélkül esik jól, hogy máson járna az agyam. Nehéz út volt, de örülök, hogy idáig is eljutottam. Nagyon ritkán fordul már elő, hogy fáradtan ébredek fel reggel. Elmondhatom, hogy már azt is meg tudom állni, hogy ha esetleg valaki nálam alszik, rögtön szexre kerüljön sor. Bár az utóbbi időben nem nagyon aludtam senkivel, próbálok inkább érzelmileg megnyílni az emberek felé, ahhoz pedig éberség kell."

Nyitókép: iStockphoto