Ne hazudd azt, hogy a barátja leszel, ha többet akarsz!

Van azonban a társas életnek egy olyan kulcsmondata, ami rengeteg felesleges kört megspórolna, ha nem félnénk kibökni.

Tudom, a visszautasítás fáj, az esélytelenség érzése is szorítja a mellkast, és a lehetőségek hiánya is aggaszt. De ettől még nem kell elnyelni a gondolatainkat. Mert őszintén, tedd a szívedre a kezed! Hányszor esett már meg olyan, hogy egy nőt barátsággal hitegettél, miközben valami egészen másra vágytál? Velem egyszer sem.

Azt mondod, hogy csak barátok vagytok. A lánynak, aki még a barátja kezét fogja. A nőnek, aki nem akarta azt a randit. Vagy az asszonynak, akit a férjéhez húz a szíve. Tudod, látod, hogy esélytelen az egész. És mit teszel? Nyelsz egy nagyot, és azt mondod magadban: "Nem baj, majd a 'barátod' leszek." Barát, aki ha lehetőség adódik, hiénaként csap le rá. Barát, aki hozzájárul ahhoz, hogy a világ szépen, lassan érzelmi fertővé váljon.

Nem azt mondom, hogy nem létezik férfi és nő között barátság. Biztosan létezik. De az a helyzet, hogy csak tizedannyi közöttük a valódi, mint amennyit rámondják, hogy az. És tény, hogy ez az állapot a keserűség melegágya. Nekem is volt már olyan, hogy bármennyire is próbáltam, nem ment. Nem lehetett barátivá minősíteni a kapcsolatunkat.

Mert én éreztem a vonzalmat iránta, amit ugye egy barát iránt nem szokás. Bár csak egy fogaskerék hiányzott a gépezetből, képes voltam elfogadni, hogy ez nem a világ vége. Ha viszont ez bekövetkezett, sosem féltem kimondani, hogy bárhogy is lesz, mi nem leszünk barátok. Higgyétek el, könnyebb így.

És te képes vagy ezt őszintén kimondani?

Nyitókép: Shutterstock