Férfi létedre egy csaj a legjobb barátod, és nincs köztetek más? Kizárt!

Lehetetlen leegyszerűsíteni, mert valóban létezhet barátság férfi és nő között. Hiszek abban, hogy van olyan, amikor egyik fél sem érez semmi egyebet a másik iránt, soha nem néznek egymásra más szemmel. Aztán van olyan is, amikor az egyik fél igenis többet akar, maximum titkolja, vagy folyamatosan ad metakommunikációs jeleket és egyebeket, de nem mondja ki. Viszont titokban reménykedik, hogy egyszer megtörik a jég. Olyan is akad, aki látenciában van egészen addig, amíg a barátja oldalál feltűnik valaki, aki valóban potenciális veszélyforrás, aki miatt az addig biztosnak hitt pozíció hirtelen meginog. Mert komoly lesz a kapcsolat, és már nem a barát élvezi az első hely prioritását. Na, akkor érdekesen alakulhatnak a dolgok.

Ismerek olyan helyzetet, ahol az a bizonyos barát végig asszisztált jó pár kapcsolatot, minden rendben volt, mert egyik sem volt igazán komoly, tehát a pozíció stabil volt. Így nem is volt minek ébrednie. Hanem aztán, amikor egyszer vér komollyá vált az illető barátjának a párkapcsolata, elszabadult a pokol. Megingott a biztos talaj. Hirtelen ráébredt arra, hogy már tutira elkésett, s kettejük között nem fog történni semmi több.

Ezt az állapotot, ezt az önbecsapást hosszú évtizedekig is el lehet húzni. Hihetetlen, mégis így van, viszont nem értem, miért van rá szükség, miért nem lehet megbeszélni a dolgot? Sokkal egyszerűbb lenne odaállni és azt mondani: „én többet szeretnék tőled". Akkor lehet egyeztetni az álláspontokat, és kiderülhet, hogy „igen, én is tőled", vagy „bocs, de én nem". Akárhogy is, ebben az esetben tiszta víz kerülne a pohárba, nem alakulnának ki eltitkolt, hamis remények.

Szokták emlegetni azt a bizonyos női megérzést, azt a fajtát, amikor nincs kézzelfogható bizonyíték. Semmi sem történik, és mégis... a nőben valami motoszkál. Valami nyugtalanítja, és ezek az érzések általában teljesen jogosak, mert bár fizikailag nem történik semmi a társ és annak barátja között, a levegőben ott lebeg valami merőben más energia is.

Volt egyszer egy nagyon jó férfi barátom, akivel soha, egyetlen egyszer sem néztünk egymásra máshogy, csakis barátként. Felhőtlen együttléteink voltak, és idestova 30 éve tart ez a kapcsolat. Aztán volt egy másik, ahol egy idő után tudatosult bennünk az, hogy többet szeretnénk egymástól. Nem volt ezzel gond, mindketten egyedül éltünk. Leültünk megbeszélni a dolgot, de nem akartuk a barátságot veszélybe sodorni, és végül arra jutottunk, hogy nem lépjük át azt a bizonyos határt, mert nem lenne jövője a kapcsolatunknak, számos tényező miatt. Végtelenül hálás voltam annak a fiúnak, hogy nem használta ki a helyzetet, s igazi úriemberként viselkedett.

Pontosan érezte, mi a helyzet és talán joggal félt attól, hogy minden tisztességünk ellenére egyszer talán elgyengülünk. Így hát, ennek a barátságnak egy idő után vége szakadt. Fájt, de megértettem.

Persze, van, akivel nem lehet megbeszélni ezt, mert körömszakadtáig tagad. Ismerek olyan csajt, aki évtizedekig hazudott magának és a barátjának.

A csaj kivetkőzött önmagából, és elkezdett úgy viselkedni, mint egy tüzelő szuka. Rengeteg fájdalmat okozott mindenkinek: saját magának, a barátjának és a barátja társának, a családjáról nem is beszélve. A viselkedése egyértelmű jelei ellenére mindvégig tagadott, miközben folyton telefonálgatott, elmesélte a férfinak a vele kapcsolatos szexuális álmait, látszólag ártatlanul, nevetve: „képzeld, milyen hülyeséget álmodtam". Megállás nélkül üzeneteket írt, segítséget kért, ki akarta önteni a lelkét, hívta, menjen a férfi, s valahogy mindig akkor, amikor a férje nem volt otthon.

Mire a barát észbe kapott, szinte jóvátehetetlen károk keletkeztek a párkapcsolatában, amit aztán csak hosszú és kőkemény munkával lehetett gyógyítani, helyrehozni.

Nyitókép: Shutterstock