A varázsbutik, ahol életem egyik legszebb pillanatát éltem át

Ahol élünk, volt egy ősrégi épület. A felső szinten lakások voltak, a földszinten és a pince alagsorában pedig butikok. Ezek között is volt egy, a város szívében, ami különösen izgatott mindig.

Maga a hely nem volt bizalomgerjesztő, ez tény. Egy kis lyuk volt. Sötét, zsúfolt. Viszont friss virágillat terjengett a levegőben, és válogatottan gyönyörű ruhadarabok voltak gondosan vállfákra aggatva. Soha nem felejtem el az első alkalmat.

Az eladó egy középkorú, nagyon dekoratív, szakmájához tökéletesen értő hölgy volt. Minden, amit viselt, összhangban volt egymással. A frizurájához, szolid sminkjéhez tökéletesen passzolt a szemüvege. A körmei gondosan ápoltak voltak. Az öltözékének minden darabja, színe harmonikusan kiegészítették egymást.

Ahogy belépett, egyetlen pillantással felmért. Udvariasan, nem feltűnően, de tetőtől talpig végig nézett, és éreztem, pontosan tud rólam mindent. Köszöntem és elmondtam, hogy azt szeretném a saját öltözködésemben, amit rajta látok. Elmosolyodott és kérdezgetni kezdett.

Mikor végeztünk a kérdéskörrel, oda vezetett az egyik sorhoz és intett: itt nézelődjek.

--

Meglepődve tapasztaltam, hogy pont olyan holmik sorakoznak katonás rendben, amikre vágytam.

Persze volt hozzájuk szabásminta, de jobb híján, aki nem tudott varrni, beérte azzal, amit itthon lehetett kapni. Nem mondom, hogy azok rosszak lettek volna, de na. Azt hiszem, nem kell magyarázni... A divatlapokban szereplő dolgok teljesen mások voltak.

Szóval, álltam a sor mellett és húzgáltam a vállfákat, szépen sorban. Simogattam az anyagokat, ki-kivettem pár darabot, magamhoz mértem, nézegettem mindegyiket. Egy idő után összegyűlt pár darab, bevonultam az öltözőfülkébe és nekiláttam a próbálgatásnak. Őszinte meglepetésemre minden darab tökéletesen passzolt. Ilyet addig soha nem tapasztaltam. Az eladó hölgy ránézésre megmondta a méretem, és azt is, milyen típusú ruha áll jól nekem. Igaza lett. Attól fogva odajártam vásárolni, be sem mentem máshova. Igaz, nem volt olcsó, de amit ott vettem, időtálló volt.

Történt, hogy kamaszkoromban elmentem nyári munkára, s az első fizetésem után elhívtam anyukámat ebbe a butikba. Nem árultam el, miért megyünk. Nézelődtünk, nevetgéltünk, közben odasúgtam az eladó hölgynek, hogy nemcsak magamat, anyut is szeretném meglepni valamivel. Ő pedig biztos kézzel kihúzott egy anyu színeihez tökéletesen passzoló összeállítást.

- Anyu – fordultam felé –, amíg én próbálok, van kedved belebújni ebbe?
- Ugyan minek? – kérdezte.
- Csak úgy. Lássuk, hogy áll.

Így esett, hogy az ősrégi butik felejthetetlen emlékké vált, mindkettőnk számára.

Nyitókép: Shutterstock