14 év korkülönbség - nekem ennyi kellett az igaz szerelemhez

Csodát ígérő, reményt keltő... Olyan vonzalmat, amit egy ilyen apró momentum nem adhatna, most mégis adott. Megálltál, egymásra néztünk, és mosolyogva megköszöntük magunkban a sorsnak, hogy így intézte. Nem gondolkodtunk azon, hogyan kezdjünk beszélgetni, be kell-e mutatkoznunk, vagy mindig is ismertük-e egymást. Természetes volt minden pillanat, mondat és érzés.

"Hány éves vagy?"- kérdezted volna szíved szerint, mert aggasztóan nagynak tűnt számodra a korkülönbség kettőnk között. Remélted, hogy több, mint amennyinek kinézek. Én pedig azt gondoltam, hogy egyáltalán nem érdekes, hiszen olyan fiatal vagy, mint a szíved, amely most hevesen megdobbant.

Előbb tapasztaltad meg azt, hogy a világ néha kegyetlen, és azt is, hogy semmit nem adnak ingyen. Már évek óta karriert építettél, amikor én még gimibe jártam. Mégsem volt különbség abban a szerelemben, amivel megajándékoztuk egymást. Hiába éltél régebb óta ebben a világban, a pillantásaimat, érintéseimet és csókjaimat úgy értékelted, mintha soha előtte nem lett volna részed hasonlóban. Én pedig biztos voltam abban, hogy ajkaid nem vallottak még ilyen mély érzésekről előttem senkinek.

A szerelmet nem, egymást viszont tanulnunk kellett. Volt, amikor én csodálkoztam rá, mennyi mindent tudsz az emberekről, a világról - arról, hogy egy mosoly sokszor brutális érzéketlenséget leplez. Figyeltem rád és mindarra, amit mesélsz, amivel meg akarsz óvni a csalódástól és szebbé akarod tenni a jövőmet. Te pedig azt csodáltad bennem, hogy fontos döntéseknél is az ösztöneimre hallgatok. Hogy lehet, hogy nekem mindig a jót súgják, neked pedig semmit? Megmutattam, hogyan kell lecsendesedned ahhoz, hogy meghallhasd.

Annyi éve, amennyi közöttünk van. Fiatalabb voltam, mégis komolyabban terveztem a jövőmet, mint te, aki görcsösen ragaszkodtál ahhoz, hogy még mindig bizonyítanod kell a világnak, az ismerősöknek. Miközben én fájó szívvel és könnyes szemekkel néztelek. Tudtam, hogy imádjuk egymást, de éreztem, hogy ez - minden akaratunk ellenére is - kevés lesz ahhoz, hogy együtt maradjunk.

Örülök, hogy előbb születtél és olyan dolgokat mutattál meg nekem, melyek segítenek eligazodni az életben. Én pedig örökké fiatalos szenvedéllyel foglak ölelni, érinteni, szeretni. Együtt vagyunk erősek és legyőzhetetlenek, mert együtt vagyunk egyek!

Nyitókép: Shutterstock