Ha nincs formás fenekem, már nem is vagyok jó nő?

Világéletemben nagyon labilis volt a kapcsolatom a fenekemmel. Soha nem voltam vele igazán kibékülve. A genetikának köszönhetően ugyanis nem egy JLo fenékkel lettem megáldva, tulajdonképpen a közelébe se érek az övének, és akkor még enyhén fejeztem ki magam. Na, jó, azért nem egy tepsi popsiról van szó, de komoly erőfeszítéseket kell tennem és legalább ezret guggolnom azért, hogy formás popónak tűnjön. Ezt meg ugye nem teszem meg minden áldott nap.

Mivel a sajátommal elégedetlen vagyok, ezért napi szinten mustrálom a női fenekeket. Az utcán vagy nyáron, a strandon én nem is a pasikat bámulom, hanem a csajok fenekét, hogy megnézzem akad-e még a Földön olyan sorstársam, aki hasonló genetikai adottságokkal rendelkezik. Természetesen többször jönnek szembe formás fenekek, mint lapos popsik, így mindig szomorúan nyugtázom, hogy kevesen vagyunk mi, fenék nélküli nők.

Az iskolában a csajoktól, de azért a fiúktól is megkaptam néha, hogy csontos fenekem van, vagy egyáltalán nincsen fenekem. Ha erre nem hívják fel a figyelmemet, valószínű nem is gondolnám hiányosságnak azt, hogy nem fordulnak a fenekem miatt meg utánam. Viszont a sulis élcelődések egy örökre belevésődtek az agyamba.

Persze, ezen a legtöbb alkalommal jót nevettünk, de azért egy idő után, ez már nem volt annyira vicces, mostanra pedig betelt a pohár.

A mai világban, ahol az a természetes, hogy egymást bíráljuk és kritizáljuk, ahol a törődés leggyakoribb formája, ha a másikba lépten-nyomon belerúgunk, én nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy valaki olyasmi miatt bíráljon, ami alatt nincs kontrollom és nem tudom befolyásolni. (Persze, minimálisan mozgással, sporttal igen, de a genetikát akkor sem tudom megerőszakolni.)

Nem mellesleg cici fronton szerencsésnek mondhatom magam, de olyan, mintha a cici csak akkor lenne releváns, ha mellé formás popsi is társul.

Azt gondolom, hogy attól vagyok nő és jó nő, hogy jól érzem magam a bőrömben, teszek azért, hogy egészséges és nőies maradjak, és nem utolsósorban szeretem magam. Persze a formás idomok is sokat hozzá(m)tesznek, de egy nagy mellű, nagy fenekű nő semmit sem ér, ha közben szürke és unalmas és a tökéletes külső ellenére sem érzi jól magát a bőrében.

Olyan jó lenne, ha néha az emberek másokon nem a rosszat, a hiányosságot vennék észre, hanem a szépet és a jót és ennek alkalomadtán hangot is adnának. Addig, ameddig ez nem történik meg, addig én pedig végre megbarátkozom a fenekemmel és büszkén viselem azt.

Nyitókép: Shutterstock