magazin vita kibeszélő bocsánatkérés párkapcsolat játszma konfliktus
Veled is előfordult, hogy vitatkoztatok a pároddal, és folyvást csak a saját igazatokat hajtottátok? Érezted úgy, hogy egymás megértésénél fontosabb, melyikőtök jön ki győztesen a konfliktusból? Ezt úgy hívják, hogy játszmázás. Vajon miért kell így kezelni egy nézeteltérést?

Korábban, bármilyen konfliktus alkalmával fontosnak tartottam, hogy győztesként hagyjam el a csatamezőt. Azt gondoltam, hogy kevésbé sérülök akkor, ha a partnerem végül nekem ad igazat egy párkapcsolati vita után. Képes voltam minden eszközt bevetni, akár manipulálni is, hogy a vita lezárásakor ne én alázkodjak meg a másik előtt. Azt éreztem, hogy meghunyászkodok azzal, ha én kérek bocsánatot, vagy ha beismerem: hibáztam. Mennyire ostoba voltam!

Döbbenetes felismerés volt az, amikor az exemről azt hittem, hogy őszinte, egyenes, tisztelettudó, de rá kellett jönnöm, hogy valójában folyamatosan a játszmái áldozatává váltam.

Négy év után gondolkodtam el azon, hogy normális-e, ha a konfliktusaink után, gyakorlatilag 100-ból 98 alkalommal én kérek bocsánatot és én teszek lépéseket azért, hogy kibéküljünk. Képes voltam azért is bocsánatot kérni, amit el sem követtem és még ez sem volt elég gyanús számomra. Úgy éreztem, hogy visszanyalt a fagyi.

Az egyik legfájóbb dolog, amit a párkapcsolati játszmáink során megéltem, hogy sokszor a szeretet megvonásával próbált „nevelni". A játszma az volt, hogy ha nézeteltérésünk akadt és sérelmezett valamit, akkor képes volt akár napokig is megvonni tőlem a szeretetét. Alig mosolygott rám, nem csókolt meg, teljesen magába zárkózott, és bárhogy igyekeztem oldani a feszültséget, minden alkalommal elutasító volt. Amikor szembesítettem azzal, hogy megcsalt és ennek minden részletével tisztában voltam, még akkor is azon mesterkedett, hogy végül én érezzem rosszul magamat. Ahelyett, hogy őszintén bevallotta volna, hogy hibázott, még tovább hazudott és jóformán tőlem várta a bocsánatkérést, amiért lebuktattam őt.

Forrás: Shutterstock

Tinédzserként nem láttam át az összefüggéseket. Nem értettem azt sem, hogyan működnek a társas kapcsolatok és azt sem, hogy én miért így kezeltem a konfliktusaimat. Elindultam az önfejlesztés útján, számos felismerésre tettem szert és már nem akartam úgy kezelni a vitákat, ahogy korábban. Elfogadóbb lettem, lejjebb adtam a makacsságomból és rájöttem, hogy hosszú távon nem lehet úgy konfliktust kezelni, ahogy azt fiatal koromban tettem. Igyekeztem a megszerzett tudásomat átadni az egykori páromnak, de mindhiába. Ő nem értette és nem akarta befogadni mindazt, ami hosszú távon sokat segített volna nekünk.

Számos olyan pont van, ahol egy kapcsolat rossz úton tud elindulni, és a játszmák nem egymásról vagy a társunkról, hanem csakis saját magunkról, az érzéseinkről, adott esetben a komplexusainkról szólnak.

Ha játszmák sűrűjében kívánjuk élni a kapcsolatunkat, akkor az a kötelék halálra van ítélve. Egy konfliktusnál muszáj háttérbe szorítani a saját érdekeinket, hiszen ahol nincs szövetség, ott - gyanítom - nincs tiszta szeretet sem.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.