Akkor is végighallgatlak, ha belepusztulok!

Aztán jön a szokásos forgatókönyv: egymásnak feszülnek a felek, és a közeledésből inkább csak még nagyobb eltávolodás lesz... Pedig sok esetben a szándék jó volt, és talán még fontos részek is lettek volna a beszélgetésben, megfűszerezve némi újdonsággal. Ehelyett lement a szokásos lemez, és a felek a lakás két legtávolabbi pontján duzzognak.

És persze mik a leggyakrabban elhangzó mondatok egy ilyen vita során?

• "Ne gyere nekem megint ezzel a hülyeséggel!"
• "Nem vagyok hajlandó ezt megint végighallgatni!"
• "Úristen, nem hiszem el, hogy megint ezen rugózol!"

A magam részéről úgy sikerült elejét venni ennek a kommunikációs hinta-palintának, hogy elhatároztam: ha addig élek, akkor is végighallgatom! És akkor sem vágok a szavába, ha már a harmadik szónál tudom, hogy teljesen hibás a gondolatmenet, amit épp készül felvázolni nekem. És akármennyire felment bennem a pumpa, azt mantráztam magamban:

Csak van valami oka, amiért el akarja ezt nekem mondani.

Amikor belekezdett a szokásos mondókájába, én az első felindulásból felcsapódó dühöt egyszerűen nem eresztettem ki azonnal, hanem nagyot nyelve félretettem. Még szerencse, hogy pont volt a kezemben egy ceruza, amit "véletlenül" félbetörhettem. És lássatok csodát, amikor a végére ért régóta tartogatott monológjának, végre valahára rátérhettünk érdemi dolgok megvitatására. Végre továbbgördülhetett a beszélgetésünk!

A helyzet fordítva is működik: ha te végighallgatod őt, az feljogosít arra, hogy ugyanezt tőle is elvárhasd. Szóval, ha a te kis monológod közepén a másik felhörren, hogy "De ez nem így van!", nyugodtan előkaphatod a következő varázsigét:

A "hülyeség" között megbúvó "igazság"

Ez a végighallgatós módszer nemcsak nyugodt mederbe tereli a problémák megbeszélését, hanem meg is oldhatja azokat!

Lehet, hogy nem pont a legjobb szavakat találta meg rá. Lehet, hogy teljesen máshonnan indít, mint kellene. De tisztelni kell őt annyira a beszélgetés során (is!), hogy megengedjük neki, hogy elmondja, amit érez!

• Igen, még akkor is, ha rám nézve abban negatív tartalom van.
• Igen, még akkor is, ha szerintem az nem úgy van, sőt, már anyám szerint sem volt úgy...!
• Igen, még akkor is, ha csak azért mondja, mert az apjától így tanulta meg.

De ne hagyjuk magunkat eltéríteni a sok hebegéssel-habogással, hogy aztán kiguberálhassuk belőle azt a fontos valamit, amit ilyen rettenetesen bénán próbál nekünk elmondani!

Gyakran a beszélgetéseink is ilyenek: el kell jutni a lényeghez, amit a másik valójában közölni szeretne velünk. És sajnos ez az értékes ajándék nemcsak újságpapír-galacsinok közé van rejtve, hanem sértések, indulatok és rágalmak közé. De attól még ott van, és nagyon is értékes! De ha az elején rávágjuk, hogy "Na, ezt most hagyd abba!", akkor sosem találjuk meg.

Bízzunk a másikban és saját magunkban annyira, hogy attól, mert elhangzik egy olyan mondat, amivel nem értünk egyet, még nem fogunk megsemmisülni! Sőt, csak azért, mert végighallgatjuk, az állítás még nem lesz ránk igaz! Mi nem leszünk "olyanok". Szóval nincs mitől félnünk, és nincs mit vesztenünk!

Ám nagyon is van mit nyerni: lehet, hogy a beszélgetés végére ő is másképp látja majd a dolgokat. Sőt, az is lehet, hogy visszavonja: "Jól van cicus, mégsem vagy olyan, mint az anyád... csak egy kicsit."

Futó Rita

Nyitókép: iStockphoto