Férfisirám: Csak heti kétszer hajlandó velem találkozni a barátnőm

Egy barátom, Peti mesélte, hogy péntek délután két kollégájával - nevezzük őket Lacinak és Mikinek - beültek egy presszóba egy kis laza, hétlevezető dumálgatásra, ami az első tíz percben működött is, de aztán az egyik kolléga, Laci panaszkodni kezdett:

„A barátnőm csak heti kétszer hajlandó találkozni velem" - nyögte be a semmiből a srác. Peti és Miki egymásra néztek, hirtelen nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, nincsenek ők hozzászokva az ilyen beszélgetésekhez, de a kolléga folytatta: „Azt mondja, nincs többre ideje". Erre már csak kellene valamit mondani, gondolta Peti, ezért bátortalanul rákérdezett: „Miért, mit csinál?" Na, és akkor Laci, mint aki megkapta a kezdő lökést, elkezdte a sirámot, a többiek meg a tanácsadást:

- Egyetemre jár, oké, mellette van két munkahelye, az is oké, de attól még találkozhatnánk többször - panaszkodott Laci.

- Gondolj jobban bele, tanulás és két munkahely mellett tényleg nem lehet túl sok ideje, ebben nincs semmi meglepő - próbálta őt nyugtatgatni Peti a számára szokatlan helyzetben.

- Jó, megértem, de attól még Messengeren üzenhetne, én minden reggel 7-kor írok neki, hogy jó reggelt, és tudjátok, mikor írt vissza tegnap is? Délelőtt fél 11-kor!

Laci háborgására Miki is megpróbált valami okosat, és logikusat mondani, hátha segít:

- Gondolom, akkor vette észre az üzenetet, vagy egyszerűen csak akkor volt olyan helyzetben, hogy válaszolni tudott. Két munkahely, egyetem, érted...

Laci indulatai nem csitultak:

- Persze, értem én, mindent megértek, de délelőtt fél 11-kor? Hát nincs egy perce, miözben készülődik, hogy leírja, hogy neked is jó reggelt? Sza**ni csak szokott reggel, legalább akkor írhatna, nem? Olyan nagy kérés lenne?

Látva kollégájuk idegességét, közben hallva a mondatait, a srácok próbáltak komolyak maradni, de azért Peti csak bedobta a félig vicces válaszát a meglepő kirohanásra:

- Lehet, hogy nem reggel szokott, lehet, hogy ő épp fél 11-kor sza**ik - mondta, és a következő pillanatban már Mikivel együtt szakadtak a röhögéstől. Laci nem nevetett. Szemmel láthatólag zaklatott volt és szenvedett. Ezen a ponton Peti már nagyon bánta, hogy korábban rákérdezett, egyértelmű volt, hogy a kolléga még nem végzett, és most talán kicsit meg is sértődött, hogy ők ketten nem veszik komolyan. Szinte egyszerre mondták: „Beszélj vele!"

- Már beszéltem, azt mondta, hogy egyetemre jár, sokat dolgozik, nincs egész nap a kezében a telefon, és nem ér rá, de majd odafigyel a telefonra, de én nem akarom, hogy egész nap a mobilját szorongassa, de ne is órákkal később válaszoljon, ha írok! Vegye a fáradtságot! Azt sem mondom, hogy költözzön hozzám, isten ments, de azért heti kettő? Nem lehetne három, talán négy nap? De megígérte, hogy oda fog figyelni, próbálkozik, azt mondta, nem akar elveszíteni, meg persze, hogy szeret - válaszolta Laci.

A srácok összenéztek, egyikük sem értette, akkor mi a gond? Vesztükre meg is kérdezték. És akkor újra elkezdte, hogy csak heti két alkalom, és nem válaszol és nem, nem akarja, hogy összeköltözzenek, és nem, nem akarja azt se, hogy mindig a telefonon lógjon, és persze, tanuljon, dolgozzon, fiatal, 21 éves, de ez kevés, és ő ad még neki 3 hetet.

Peti szerette volna megkérdezni, hogy mégis mit vár 35 évesen egy 21 éves lánytól, aki amúgy fiatal kora ellenére nagyon szorgalmasnak és céltudatosnak tűnik, és miért éppen három hetet adott neki? De már nem merte, és nem is lett volna rá ideje, mert addigra már Miki mesélt arról, hogy a barátnője pszichológushoz jár a gyerekkorát feldolgozni, és lehet, hogy neki is keresnie kéne egyet, mert valószínűleg a gyerekkorában gyökerezik, hogy ennyire vágyik mindenki elismerésére és szeretetére. A barátnője azt mondta, ő is az utolsó pillanatban ment el szakemberhez, Mikinek sem ártana, még időben kell az ilyesmit elkezdeni, nehogy a kapcsolatuk rovására menjenek a gyerekkori traumái, meg a defektjei.

A barátom nem kérdezett rá, nem adott tanácsot, inkább menekült, és megfogadta, hogy a jövő héttől otthon vezeti le a hetet, a barátnőjével beszélgetve.

Nyitókép: Shutterstock