Éld meg a jelent, és ne mindig a holnapot várd, az isten szerelmére!

Eljött az a pont az életemben, amikor megelégeltem azt, hogy mindig várok valamire, de nem élem meg igazán a hétköznapokat. Azt éreztem, hogy egyszerűen megfulladok, és cseppet sem tesz boldoggá az, amit csinálok. Beleragadtam a mókuskerékbe, és bár külső szemlélőként úgy tűnhetett, mindenem megvan ahhoz, hogy valóban boldognak érezzem magam, ez egyszerűen nem ment. Az pedig, hogy a körülöttem lévők még stuffoltak is az ilyen: „Mi bajod van, ha fele ennyim lenne, boldog lennék" és ehhez hasonló: „Most mentél férjhez, van munkád, mit nyavajogsz?" jó tanácsokkal, baromi sokat rontottak a helyzeten. Egyszerűen egy darab sz*rnak éreztem magam, aki semminek sem tud örülni, és akinek semmi sem elég jó.

A fenti sorokat olvasva azt gondolhatod, hogy most elárulok valami óriási titkot, amire eddig nem jöttél rá magadtól, és holnaptól majd máshogy fogsz a világra tekinteni. Nem tudom ezt megígérni, sőt, ahogy eddig is, úgy most is vannak rosszabb napjaim, és varázslat sincs. De ha már egy ember elkezd egy picikét máshogy gondolkodni az életről és a mindennapokról, már megérte leírni a saját tapasztalataimat. Na, lássuk!

Ott kezdődik, hogy amikor összecsapnak a fejed felett a hullámok, a legjobb amit tehetsz, hogy lelépsz egy kicsit a megszokott közegből. Ezt sokan nem tehetik meg, egyszerűen a munka, a család, a minden miatt, pedig milyen egyszerű lenne felülni egy repülőre, vagy bármire, és pár napra kiszakadni. Új helyeket felfedezni, erdőt járni, feltöltődni, jókat enni, inni, olvasni, PIHENNI, de ezt a részt hagyjuk, mert sajnos ezt nagyon kevesen tehetik meg. Én sem utaztam el sehova, pedig milyen jó lett volna egy picikét elmenekülni... kénytelen voltam helyben megoldani a kilátástalanságomat.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tavaly nyáron jelzett a szervezetem is, hogy ideje lassítani, ugyanis autoimmun betegséget diagnosztizáltak nálam, egészen pontosan hashimoto thyreoiditist, ami egy krónikus pajzsmirigygyulladás. Elég rosszul hangzik, de azon kívül, hogy felkaptam magamra pár kilót, konstans bágyadt és fáradt voltam, és a gyógyulás útjára úgy léptem rá, hogy hormongyógyszert szedek, jól vagyok, sőt, egyre jobban.

A legfontosabb az életben te magad vagy, és az, hogy a tested és a lelked is rendben legyen. Van, hogy ezért kemény áldozatot kell hozni, de megéri! Elvégre, ha nem vigyázol magadra, cseszheted az egész élet nevű játékot. Én sem foglalkoztam ezzel, hajtottam, miközben mindig azzal voltam elfoglalva, hogy mindenkinek megfeleljek, és valójában nem saját magamat akartam boldoggá tenni, hanem másokat.

Hálanapló

A hálanapló lényege nem az, hogy nagy dolgokat vársz, és azt jegyzed le, egyszerűen csak azokat az apró dolgokat írod le, amik boldoggá tesznek, és szép lassan elkezded más szemszögből nézni a dolgokat, és máshogy gondolni saját magadra. Ez csak akkor működik, ha folyamatosan gyakorlod, és amikor jön a beidegződött rossz gondolat, akkor azonnal átfordítod egy pozitívra. Nem egyszerű, sok gyakorlás kell hozzá, nekem is legalább fél év volt, mire ráéreztem, de mióta füzetben vezetem az életem, sokkal jobban tudok értékelni dolgokat.

Csak a most számít!

Rájöttem, hogy csak a moston tudok változtatni, és csak azt tudom eldönteni, most hogy akarom érezni magam. Ez az egyetlen pillanat, amit megélhetek, hiába akarom már előre tudni, mi fog történni velem az elkövetkezendő 50 évben. Nem várom a péntekeket, nem vágyakozom egy-egy esemény vagy napszak után. Persze, nem azt mondom, hogy nem vagyok izgatott az utazások miatt, de kiélvezem az odáig vezető utat is. Sem a múlton, sem a jövőn nem tudok változtatni, és ha mindig a jövőn görcsölsz, valójában sosem élvezed igazán a jelent. És így telnek el a napok, a hónapok, és az évek...

Engem Louise. L. Hay 'Éld jól az életed most!' című könyve indított el az úton, és már tudom, milyen fontos az önbecsülés. Ha nem érzed jól magad a bőrödben, és azt érzed, nem vagy jó helyen, ideje változtatni!

Nyitókép: Shutterstock