Férfivélemény: Amikor a nő azt mondja, hogy kedvel, aztán visszamegy az exéhez

szerelem kibeszélő magazin vallomás igaz szerelem férfivélemény
A férfiakról sokan azt tartják, hogy érzéketlenek, meg nehezen kötelezik el magukat, a házasságra pedig csak és kizárólag akkor szánják rá magukat, ha nagyon muszáj. Nos, állíthatom, ha egy férfi megtalálja az igazit, akkor egyáltalán nem így érez...

Nem indult a kapcsolatunk zökkenőmentesen, még akkor sem, ha már az első pillanatban, amikor megláttam, tudtam, hogy ez a lány egészen más, mint a többi. Nem mintha nem lettünk volna szimpatikusak egymásnak... sőt. Ő azonban komoly kapcsolatban élt már évek óta, így nem fűztem sok reményt ahhoz, hogy valaha is labdába rúghatok nála. Elvégre ki dobna vagy ki engedne el egy ilyen lányt? Szóval az esélytelenek nyugalmával csak bámultam, amikor összefutottunk a munkahelyünkön. Néha együtt kávéztunk vagy ebédeltünk – persze sosem kettesben. Aztán történt valami. Szakított a pasijával és el is költözött tőle.

Gondoltam, itt a remek alkalom! Láttam, hogy nincs jó passzban, így felajánlottam, hogy meló után üljünk be valahová, felvidítom. Eleinte nem akart kötélnek állni, de csak rábeszéltem. Egy remek délutánt töltöttünk együtt. Másnap kettesben kávéztunk, a következő héten pedig már a többiek nélkül ebédeltünk. Úgy éreztem, jól haladok.

Két hét alatt én teljesen belezúgtam ebbe a csajba, mert bár egy éve nézegettem már, hogy milyen szép, de így, hogy alkalmunk volt négyszemközt maradni, arról is megbizonyosodtam, mennyire kedves és mennyire egy hullámhosszon vagyunk. A céges karácsonyi partyn pedig végre az első csókunk is elcsattant.

Forrás: Shutterstock

Ezek után nem meglepő, hogy hideg zuhanyként ért a kijelentése, miszerint ne találkozzunk többet, mert visszamegy az exéhez. Mi van????

Azt mondta, hogy nagyon kedvel, vonzódik is hozzám, de az exével már három éve együtt vannak és egy kis botlás miatt a járt utat a járatlanért nem adhatja fel. Nem akartam hinni a fülemnek. Persze, az exe megtudta, mi volt köztünk és elérte, hogy felmondjon. Akkor azt hittem, jobb így, legalább nem kell minden nap látnom. De sokkal rosszabbul viseltem a hiányát, mint azt valaha is képzeltem. Konkrétan szenvedtem.

Életem 28 éve alatt én még nő miatt soha nem voltam ennyire magam alatt. Hogy elfelejtsem, esténként bulizni jártam, a munkámat elhanyagoltam, megdugtam mindenkit, akit csak lehetett, mégsem tudtam kiverni a fejemből.

Aztán egy nap véletlenül összefutottunk egy születésnapon. Ahogy megláttam, mintha el sem telt volna két év, mintha nem okozott volna mérhetetlen szenvedést, odaléptem hozzá. Nem akartam mást, csak újra a közelében lenni. És úgy tűnt, ő is így érez. Egész este beszélgettünk, táncoltunk és csókolóztunk. Elmondta, hogy még egy évet lehúzott az exével, aztán végleg szakítottak, és már látja, teljesen felesleges volt akkor visszamennie hozzá. Azt is bevallotta, hogy sokat gondolt rám, de félt felkeresni azok után, ahogyan bánt velem. Engem őszintén szólva nem érdekelt semmi, csak az, hogy most itt van, velem van.

Mert ő az igazi

A barátaim idiótának gondoltak és tudtam, hogy igazuk van, mert dühösnek és sértődöttnek kéne lennem, én azonban csak boldogságot éreztem. Nagy ívben tettem rá, hogy mi volt két éve, engem csak az érdekelt, hogy most engem akar. Tudtam persze, hogy ennyi idő alatt sok mindenben változhat az ember – én is sok mindenben változtam –, így kíváncsi voltam, hogy a gyors egymásra találás után kitart-e a lelkesedésem holnap, holnapután is? És vajon pár hét múlva nem gyűrnek-e mégis le a múlt sérelmei? Elkezdtünk randizni, aztán egy hónap után összeköltöztünk. Három hónapja voltunk együtt, amikor elérkezett a szilveszter.

Egy baráti társasággal mentünk mulatni és hajnalig táncoltunk, majd a legjobb barátommal kimentünk a teraszra levegőzni, amikor odahajoltam hozzá és kissé akadozó nyelvvel azt mondta neki: Ezt a lányt én feleségül fogom venni!

A barátom csak mosolygott, valószínűleg azt gondolta, a részegek határtalan optimizmusa beszél belőlem. Pedig nem. Amint megpillantottam ezt a lányt, tudtam, hogy más mint a többi, három hónap együttélés után pedig már azt is tisztán láttam, hogy vele szeretném leélni az egész életemet.

Azt nem tudom, hogy az utóbbi sikerül-e, de az esküvőnket már több mint 10 éve megtartottuk, és azóta egyetlen nap sem bántam meg azt, hogy akkor, azon a születésnapon adtam magunknak egy új esélyt.

Balázs történetét Kékesi Laura jegyezte le.

Te adtál volna még egy esélyt magatoknak?

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.