vőlegény kibeszélő búcsú szakítás búcsúlevél
Rengeteg tanácsot kapsz, hogyan tudod túlélni, amikor el kell engedned azt, aki addig az életet jelentette. Mikor megszakad a szíved, és úgy érzed, vége a világnak. Én is kaptam útmutatásokat, de erre nem lehet felkészülni.

Minden 2007. 11. 06-án kezdődött...

Gyerek voltam, mikor találkoztunk. Azt gondoltuk, eltöltünk egymással 1-2 hónapot, majd valószínűleg továbbállunk. Mindenkit meglepett - még saját magunkat is -, ahogy teltek a hónapok, az évek, és napról napra csak erősebb lett köztünk a szerelem.

Joggal gondolhatja bárki, hogy ilyen nincs: túl szép, hogy igaz legyen, de valóban csodálatos kapcsolatunk volt. Persze azt el kell ismernem, hogy rengeteget küzdöttünk egymással és másokkal, hogy a viszonyunk működőképes legyen, de minden percért megérte. Nemcsak a párom, a szerelmem és később a vőlegényem voltál, hanem a legjobb barátom, társam a bajban - egész egyszerűen a másik felem.

Éppen ezért senki nem értette - talán még te sem -, amikor több, mint tíz év elteltével különváltunk. Én vetettem véget ennek a mesének, mert valami elmúlt az évek során, és átváltozott földöntúli szeretetté, barátsággá.

Vicces az élet, hiszen én szakítottam, és mégis én sírok most, miközben te már egy másik lánnyal beszélsz, és találkozol. Siratom azt a tíz és fél évet, azt a csodát, amit átéltünk - mert igenis meg kell gyászolnom...

Forrás: Shutterstock

Itt ülök abban a szobában, ahol minden rád emlékeztet - itt ülök, és sírok. Senki nem érti, mit érzek, talán még te sem - máshogy éljük meg a gyászt. Viszont fontos, hogy tudd: életem legfájdalmasabb és leggyönyörűbb emléke a szakításunk napja. Senki nem értheti ezt, csak mi ketten. Sosem hittem, hogy lehet ilyen szeretettel, ilyen öleléssel, ilyen csókkal és könnyekkel búcsúzni.

Egyetlen dolog vigasztalt minket azokban a percekben: ha az élet is úgy akarja, mi még egymásra találhatunk. Sosem fogom elfelejteni, mikor azt mondtam: olyan, mintha meghalna a másik felem, te pedig azt kérdezted, hogy akkor miért küldelek el?

Miközben mindketten tudtuk, hogy el kell engednünk egymást, hiszen van úgy, hogy az utak nem keresztezik egymást többé. Szeretnék haragudni rád, istenem, mennyivel könnyebb lenne, de nem tudok. Mások voltak a vágyaink, a céljaink, és mikor mindez közössé válhatott volna, már késő volt.

Tudd viszont, hogy bármi is történt, az a tíz év nem múlik el nyomtalanul. Mindig a szívemben leszel, és mosolyogva, boldogan gondolok majd rád. Hiszen veled, melletted nőttem fel igazán. Hálás vagyok minden percért, amit együtt töltöttünk, köszönöm azt a felejthetetlen lánykérést, amit még az unokáimnak is elmesélhetek, és köszönöm, hogy oly sok éven át az életem része voltál...

Nem tudom, hogy eljut-e hozzád valaha is ez a búcsúlevél, de ezúton is kívánok neked minden jót, boldogságot és sikert az életben.

Vida Viktória

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.