Férfivélemény: Aggódnom kellene, ha a csajomnak egy pasi a legjobb barátja?

No, de kezdjük az elején: ha arról beszélgetünk, zavar-e minket az, ha a párunknak velünk azonos nemű barátai vannak, akkor több témakör is felmerül. Ott van például az örök klasszikus: létezik-e fiú és lány között barátság? Véleményem szerint létezhet, de csak akkor, ha egyik oldalról sincs vonzódás a másik felé. Esetleg volt, de már elmúlt, de a legjobb, ha nem is volt. Egy szó mint száz, ha ezt az alaptézist elfogadjuk, akkor nyugodt szívvel „elengedhetjük" szívünk választottját, hogy a fiú pajtásával találkozzon.

Ugyan mi történhet kettejük között, ami miatt aggódnunk kellene? Ami eddig nem történt meg? És miért pont most történne meg? A srác, aki eddig nem hajtott rá, ráhajt, és a barátnőm, aki korábban soha nem nézett úgy a srácra, beadja a derekát, és még meg is csal engem? Valljuk be, ez nem túl valószínű forgatókönyv. De fordítsuk csak meg a dolgot: ha nekem van sok éve egy lány barátom, miért ne találkozhatnék vele? Eddig sem jutott eszembe, hogy rá kellene hajtani, hát majd pont most, hogy barátnőm van, akit szeretek? Ugye, hogy abszurd...

Aztán ott van magának a bizalomnak a kérdése. Bízom a másikban? Ha igen, mennyire? Ha nem, miért nem? Ha maximálisan megbízom benne, akkor menjen nyugodtan, eszembe sem jut, hogy megcsalna. Valószínűleg visszafelé is ugyanez a helyzet, ami teljesen rendben van, hiszen nem azért találkozom egy régi lány ismerősömmel, hogy megfektessem. Hanem mert pl. összefutottunk az utcán és rég beszéltünk, ezért pár nappal később beülünk egy teázóba, hogy kivel mi a helyzet. Pont. Se több, se kevesebb.

Ami még nagyon fontos: szeretitek egymást? Ha igen, akkor fel sem kellene merülnie a megcsalás gondolatának, sem úgy, hogy a másik lehet megcsal, sem úgy, hogy bennem felmerül, hogy megcsaljam a másikat. Ugyanis, ha felmerül egyik vagy másik, ott valami már rég rossz, és akkor már teljesen mindegy, hogy egy barátjával csal-e meg, vagy egy idegennel.

„Milyen kis naiv!" – mondhatják azok, akiket már csaltak meg, vagy ők csaltak meg mást, miközben semmit sem sejtettek, illetve azt hitték, minden rendben van. Ebben is van valami, piszok nagy mázlista lehetek, hogy velem még nem történt ilyen - vagy csak nem tudok róla... De hát a remény hal meg utoljára, bízom az emberekben, és pozitívan állok hozzájuk, mindaddig, amíg csalódást nem okoznak.

Nem lehet úgy párkapcsolatban élni, hogy folyamatosan azon kattog az ember, mi van, ha... Egy jó párkapcsolat alapja nemcsak a kölcsönös vonzalom, hanem a kölcsönös bizalom is. Ha ez megvan, akkor arra lehet együtt építkezni. Olyan mint egy nagy Jenga-torony, amit nem leromboltok, hanem közösen építgettek. Mindenki folyamatosan hozzáteszi a magáét, és ha ügyesek vagytok, egyre erősebb és magasabb lesz az építmény.

Ehhez persze az kell, hogy stabil alapokon nyugodjon az egész, ha ez nincs meg, hiába kezdtek bele az építkezésbe. Ha stabil az alap, és már építkeztek egy ideje, akkor sem dőlhettek hátra, mert ez folyamatos munka: bármikor elronthattok valamit, és ha rosszul kezditek el pakolgatni az építőelemeket, nem csak a félrelépés utáni szerkezet fog megroggyanni, hanem az egész addig felépített torony összedőlhet. Úgyhogy csak óvatosan!

Nyitókép: Shutterstock