Ne azért legyél velem, mert félsz az egyedülléttől!

Te is többször teszed fel magadnak azt a kérdést: vajon szerelemből vagy együtt a pároddal vagy csak, azért, mert félsz, hogy egyedül maradsz? Abban az esetben, ha csak a magánytól való félelem tart vissza a szakítástól, akkor sürgősen változtatni kell.

Egy boldog párkapcsolat nagyon sokat hozzátehet az ember életéhez. Persze e tekintetben sem fenékig tejfel az élet, hiszen még a legjobb kapcsolatban is akadnak olykor surlódások - de, mint tudjuk, egy jó párkapcsolathoz néha kellenek a viták is. Viszont a mindennapos vita már nem számít egészségesnek. Ha annak ellenére is bennemaradsz a viszonyban, hogy boldogtalan vagy abban, akkor érdemes elgondolkodni, vajon mi a motivációd? Talán az, hogy társfüggő vagy?

Honnan tudhatjuk, melyik az a pont, ameddig csak egészséges ragaszkodásról van szó és mikor mondhatjuk magunkat kapcsolatfüggőnek? Íme néhány gyakran visszatérő pont, ami segíthet eldönteni, van-e félnivalód?

Szeretem, de már nem vagyok szerelmes. Ha ez a mondat fogalmazódik meg benned, akkor biztos lehetsz abban, hogy valami már nem pont olyan, mint régen. Természetes, hogy minden kapcsolatban vannak mélységek és magasságok, valamint csendesebb időszakok, de ha a szerelem láthatóan kikopik az életünkből, nincs mire várni. Persze ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra csak úgy megállapítani, de ha ilyen kérdések foglalkoztatnak, akkor érdemes tudatosabban megfigyelni a mindennapjaitokat. "Vajon jó irányba haladunk? Vajon mindketten ugyanazt akarjuk?" Sok esetben pontosan tudjuk, hogy a helyes válasz az, hogy "nem", mégsem akarunk kilépni a helyzetből. Ez a kapcsolatfüggőség egyik fő ismérve.

A szokás hatalma ne tévesszen meg. Ha egyhangú kapcsolatban élsz, akkor megtörténhet, hogy szépen lassan egy jól működő, de annál unalmasabb gépezet részesévé válhatsz. Mindent megszokunk és elfogadunk, még az állandó vitát, veszekedést és féltékenységet is.

Aztán szomorúan meséled a barátnőidnek, mennyire kikészít ez a folyamatos hullámvasút, de vigyázat: az efféle viharos kapcsolat is függővé tehet! Sajnos - vagy nem sajnos - az embernek van egy olyan elemi ösztöne, hogy azokhoz a dolgokhoz ragaszkodik az életében, amiket ismer - függetlenül attól, hogy a szokványos, ismerős dolgok jó hatással vannak-e rá, vagy sem. Így történhet meg, hogy annak ellenére sem lépsz ki egy zátonyra futott kapcsolatból: mert az ismerős rossz még mindig biztonságosabb, mint egyedül kilépni az ismeretlenbe.

A leggyakoribb ok, amiért nem szakítunk, mert félünk, hogy egyedül nem menne. Tény, hogy társas lények vagyunk, és szükségünk van arra, hogy valakivel megosszuk örömünket és bánatunkat, de ez nem azt jelenti, hogy amíg világ a világ, kötelező minden egyes napunkat szerelemben töltenünk. Sőt! Jobban belegondolva ez tulajdonképpen lehetetlen. Fel kell ismerned, hogy egyedül is képes vagy létezni. Továbbmegyek: egyedül is képes vagy a boldogságra. Persze nem örökké, de időszakosan mindenképpen. Ha ezt nem tudod magadról kijelenteni, akkor nem árt dolgozni rajta, ugyanis jó kapcsolat még sosem született abból, hogy valaki önmaga elől menekült.

Az önállóság hiánya gyakran szerepet játszik abban, hogy nem hagyjuk el a párunkat. A kapcsolatfüggő gyakran teszi fel a kérdést, mi lesz vele, ha egyedül marad. Mintha teljesen életképtelen lenne, ám legtöbbször ilyenkor attól tart az ember, hogy elmagányosodik, unatkozni fog, és nem talál rá újra a szerelem.

Persze teljesen érthető, hogy olykor elbizonytalanodsz magadban, ám ez nem mentség arra, hogy együtt maradj valakivel, aki mellett nem érezd jól magadat. Ez csak időpocsékolás, ami óriási hiba, hiszen, ha valamiből soha nem lesz több az életünkben, az az idő. Így, ha most annak jött el az ideje, hogy átlépj a határaidon és önálló lábára állj, akkor nézz szembe magaddal, hiszen a tükörképed előbb-utóbb úgyis utolér.

Nyitókép: Shutterstock