magazin kibeszélő horkolás együttalvás alvás
Minden olyan volt, mint a mesékben, egészen addig, amíg nem aludtunk először együtt. Ott aztán a szőke herceg egy brutálisan horkoló, néha nagyokat horkantó medvévé változott, én pedig egy karikás szemű zombivá.

Sajnos én az a típus vagyok, aki csak teljes sötétségben és síri csendben tud aludni. Mivel sokat voltam egyedül életem során, megszoktam, hogy nem durmol mellettem senki, maximum a macska mászik be mellém az ágyba, de ő is megtanulta, hogy éjszaka csendben kell maradni. Úgyhogy nagy váltás volt, amikor beköszöntött az életembe a nagybetűs szerelem. Nincsen rózsa tövis nélkül, ezt mondják és sajnos ez az én esetemben is bebizonyosodott.

Miután boldogan feküdtem az új pasim karjaiban az első együtt töltött szenvedélyes éjszakánk után, bekövetkezett a legrosszabb rémálmom: a srác rettenetesen horkolt. Gondoltam, biztos még szokatlan neki a helyszín, biztos nagyon fáradt és bíztam benne, hogy nem lesz ez mindig így. Nagyjából egész éjjel nem aludtam, néztem a plafont, számolgattam a bárányokat, forgolódtam és közben arra próbáltam koncentrálni, hogy mennyire szuper, hogy legalább valaki horkol mellettem, mert ez azt jelenti, hogy van pasim.

Reggel aztán majdnem elájultam a fáradtságtól, de igyekeztem mosolyogni és azt hazudtam, hogy remekül aludtam. Így ment ez heteken át és szenvedésem csak egyre nőtt. Kipróbáltam egy csomó módszert, hátha segít. Először csak próbáltam forgolódni, miközben finoman hozzáértem, hátha segít. Volt, hogy a takarót húzogattam le róla, hátha az oldalára fordul és legalább egy időre abbahagyja a horkolást. A párnám alá beraktam egy füldugót, amikor már kínomban kapartam a falat, akkor azzal próbálkoztam, de sajnos még úgy is hallottam. Volt, hogy zenét raktam be vagy egy vezetett meditációt, hátha arra sikerül elaludni.

Forrás: Shutterstock

Előfordult, hogy drasztikusabb eszközökhöz folyamodtam, bökdöstem, felébresztettem és hogy őszinte legyek, olyan is volt, hogy a nagy szerelem ellenére azt hittem, hogy megfojtom egy kanál vízben, csak hogy végre csend legyen. Mindig ugyanaz volt a forgatókönyv: ő elaludt egy másodperc alatt, először csak halkan szuszogott és amikor már majdnem elaludtam én is, rázendített a horkolásra. Ha véletlenül sikerült nekem is elaludnom, tuti felébredtem az éjszaka kellős közepén a borzasztó zajra. Teljesen kimerültem az együtt töltött hetek alatt és nagyon elkeseredtem, hogyan fog ez működni hosszútávon.

Addigra már neki is bevallottam, hogy nem tudok tőle aludni és minden reggel bűnbánóan, nagy boci szemekkel nézett rám. Egy idő után azonban ez se tudott meghatni, hulla fáradt voltam és hiába mondta mindenki, hogy idővel jobb lesz, meg majd megszokom, nem így lett. Folyamatosan a netet bújtam, milyen alternatív megoldások vannak, de a párom műtétről hallani sem akart, nem volt túl kompromisszumképes ebben a helyzetben. Úgy gondolta, bennem van a hiba, hogy minden zajra felébredek és szerinte amúgy is túldramatizáltam a helyzetet, mert ennyire még egy barátnője sem szenvedett a horkolásától.

Végül odáig fajult a dolog, hogy inkább kimentem a kanapéra aludni, de azon meg ő sértődött be, legalábbis úgy éreztem, hogy nem esik jól neki. Én végre jobban aludtam, a kapcsolatunk viszont kezdett tönkremenni. Ő ragaszkodott az együttalváshoz, én viszont ragaszkodtam ahhoz, hogy ki tudjam pihenni magam éjszaka. Egy idő után véget ért a románc és újra egyedül találtam magam az ágyamban. Végre síri csend volt és bár hiányzott a párom, megállapítottam magamban, hogy aludni egyedül a legjobb.

Kezdőkép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.