7 dolog, ami miatt cseppet sem bánom, hogy maszk takarja az arcom

A 2020-as tavaszi zárlat után hamar egyértelművé vált, hogy nem csak néhány hétig kell maszkkal takarni az arcunkat, így én is bevásároltam magamnak. Van bordó, fekete, csillámos, karácsonyi, színes, és előszeretettel cserélgetem őket. Már azt is megtanultam, hogy aminek a közepén függőleges varrás van, az kényelmetlen, mert szétnyomja az orrom, és egészen megszoktam a maszkviselést.

Hazudnék, ha azt mondanám, szeretem a maszkokat, mert nem. Kipattog tőle az arcom, viszket az orrom, és baromira zavar, hogy nem látom az emberek arcát, de közel egy év arctakargatás után már látom az előnyeit, legalábbis próbálom ennek is megfogni a pozitív oldalát.

1. Bátran énekelhetek a maszk alatt

Amikor a vírushelyzet előtt bementem egy ruhaüzletbe, és szólt egy jó zene, totál ferde szemmel néztek rám, ha tátogtam. Szerintem azt hitték, őrült vagyok, de hát mit csináljak, ha imádom a zenét? Shoppingolás közben pedig pláne, sokszor úgy érzem magam, mint egy filmjelenetben, amikor valaki zenére válogatja a ruhákat és próbálgatja a különböző ruhadarabokat. Na, ez a probléma a maszkviseléssel gyakorlatilag megszűnt. Nézelődés közben bátran énekelhetek a maszk alatt, és fogalmuk sincs az embereknek, mit csinálok.

2. Nem érzem a szagokat

A szagok. Szépíthetjük a dolgot, de nem minden honfitársunk rózsaillatú. A maszkviselés előtti időkből van is ezzel kapcsolatos rossz élményem, de a kötelező maszkhasználattal ez is megszűnt. Már nem aggódok, ha felszállok a 4-6-ra, vagy ha egy kissé ápolatlan külsejű ember mellett kell ácsorognom, hiszen a maszkom megvéd a kellemetlen szagoktól. Tuti taktika, ha a textil maszkod rendszeresen mosod, és jó sok öblítőt teszel hozzá, így fixen védve vagy a környezet bűzeitől.

3. Tudok úgy ásítani, hogy nem teszem oda a kezem

Az ásítás nálam naponta százszor előforduló dolog, az agyam valahogy sosem jut elég oxigénhez. Kezdetben, amikor ásítottam, ugyanúgy odatettem a kezem, ahogy anyukámék tanították, de rájöttem, totál felesleges, hiszen úgysem látják. Most akárhányszor maszkban ásítok, úgy érzem, etikett szabályt szegtem, de élvezem a legális rosszalkodást.

4. Észrevétlenül grimaszolhatok és motyoghatok

Imádok grimaszolni, és sajnos, vagy nem sajnos, rendszeresen hangot adok annak, ami nem tetszik. Egy bevásárlás közben ha bámulnak, nekem tolják a kocsit, esetleg nem tudok odalépni, ahova szeretnék, rendszeresen grimaszolok és megjegyzéseket teszek a maszk alatt. A legdurvább, hogy már a szám is mozog. Ez van, ilyen lettem, egy maszk alatt motyogós, grimaszolós fiatal lány, de úgysem tudja senki, mi történik a maszk alatt, ez csak a mi titkunk.

5. Nem fázik az arcom

Nyáron gyűlöltem a maszkot, de most, hogy repkednek a mínuszok, nem bánom annyira, hogy közterületen is kötelező a maszkviselés. Így legalább sapkában, kapucniban, sálban, maszkban és nagy kabátban kevésbé fázom, szóval plusz egy pont a maszkoknak a téli időszakra.

6. Nem ismernek fel az ismerősök

Mivel én a fővárosban dolgozom, és vidéken élek, az én lakóhelyemre is igaz a közhely, miszerint „Itt mindenki mindenkit ismer". A maszkviselés előtt ha a boltban, az utcán, vagy a gyógyszertárban összefutottam egy ezer éves ismerőssel, akivel egyébként semmilyen viszonyban nem vagyok, kénytelen voltam köszönni, és jött a kétperces felesleges bájcsevegés.

7. Nem kell sminkelnem, és nem látszódnak a pattanásaim

A maszkviselés előtt rendszeresen sminkeltem. Sosem vittem túlzásba, de az alapozózás annyira természetes volt reggelente, mint a kávém két édesítővel és egy leheletnyi kókusztejjel. Amióta maszkot hordok, nem szórakozok az alapozóval, csak a szememet sminkelem ki, de minek is tenném. Egyrészt csak összekenném a csilli-villi, szuper maszkomat, másrészt pedig

Nyitókép: Shutterstock