magazin család kibeszélő cukiság beszólás
Akinek van gyereke, az pontosan tudja, hogy a kicsik bizony nem hazudnak, nem finomkodnak. Ami a szívükön, az a szájukon, még akkor is, ha néha meglepő és vicces dolgok kerekednek belőle. 

Egy majdnem négyéves gyerkőc anyukája vagyok, és ahogy cseperedett a csemetém, bővült a szókincse, úgy szaporodtak nálunk a kíméletlen beszólások és a mulatságosabbnál mulatságosabb kifejezések, megmondások. A gyerekek ugyanis szivacsként szívják magukba az információt, s ez alól nem kivétel a verbális és a nonverbális kommunikáció sem.

Ellesnek mindent a szülőktől, a nagyszülőktől, a szomszéd nénitől, az óvodástársaktól a kutyától, a cicától, mindentől és mindenkitől, aki él és mozog. Sokszor magamra ismerek egy-egy reakciójából, mozdulatából vagy szófordulatából, de a férjemet vagy az anyukámat is látom benne, amikor olyan dolog hagyja el a száját, amely egy négyévestől meglehetősen furán hangzik. Számos cuki és tréfás pillanatunk származott már ezekből a megnyilvánulásokból, így összeszedtem párat.

Idővel kapcsolatos anomáliák

A gyerekeknél még nem egészen tiszta, mikor volt a tegnap, mikor van ma és mikor lesz holnap. Ebből néha vicces dolgok kerekedhetnek, mint például ez az érdekes kérdés: Ma már holnap van?

Nálunk leginkább az különbözteti meg a hétvégét a hétköznaptól, hogy hétvégén lehet reggel mesét nézni, ezért egy időben minden reggel ezzel nyitott a gyermekem, miután felpattant a szeme: Ma van mese?

Szintén ebbe a kérdéskörbe tartozott a következő beszélgetés: Én: A hétvége az a két nap, amikor reggel mesét nézhetsz. Gyerek: Oké, akkor legyen minden nap hétvége... (Voltaképpen az ő nézőpontjából logikus.)

Óvodai élet

Szuper, hogy a járványhelyzet kellős közepén kezdtük az ovit. Egyrészt a legártalmatlanabb köhintést is véresen komolyan kell venni, másrészt pedig a zsiliprendszernek köszönhetően – ami azt jelenti, hogy az ajtóig kísérhetjük a gyerkőcöt, ott átadjuk, és már megyünk is – voltaképpen se a gyerekeket nem ismerem, se szülőket. Ezen az sem segít, hogy mindenkin maszk van, így személy szerint örülök, ha az óvó néniket és a dadusokat be tudom azonosítani. Néha a gyerkőctől próbálok infókat szerezni, ki kicsoda:

Én: Kivel játszottál ma a legtöbbet az oviban?
Gyerek: A lufival és a mozdonnyal.
Én: És hogy hívják a lufit és a mozdonyt? – kérdezem cselesen, elszántan arra, hogy megtudjam két csoporttársa nevét.
Gyerek: Most mondtam: lufi és mozdony... - sóhajtja és még a szemét is az égnek emeli.

Szerencsére az én kisfiam imád oviba járni, néha azonban ő is bal lábbal kel és olyankor zsigeri ellenállásba ütközöm minden téren. Nem akar felöltözni, nem akar reggelizni és nem akar oviba menni.

Gyerek: Ma nem megyek oviba! – jelenti ki ellenmondást nem tűrő határozottsággal.
Én: Az nem úgy van! Mindenkinek megvan a maga dolga. Neked az a dolgod, hogy óvodába menj.
Gyerek: De én ma nem akarok dolgozni! (Hát, néha mindannyiunkat elkap ez az érzés.)

Amellett, hogy azért a gyerekközösségekben meglehetősen érdekes jelenségek ütik fel a fejüket, amelyeket haza is hoznak a kicsik, nagyon cuki dolgokat is tanulnak. Az egyik este, amikor betakartam a kisfiamat, intett a kezével, hogy hajoljak közelebb hozzá, és amikor az arcunk már összeért, halkan ezt súgta a fülembe:

Anya, csak egyszer takarózzunk be, különben elszáll a varázslat!

Forrás: Shutterstock

Hogy mit szeretnél?

A gyerekek sokszor összekeverik a kifejezéseket, illetve előszeretettel használnak olyan szavakat, amelyek a felnőttek szótárában nem szerepelnek, ezek pedig számos vicces szituációt eredményeznek.

Én: Jó lesz vacsira tojásos nokedli?
Gyerek: Jó, de süssél hozzá jó sok szalonnaszőrt is. (Hogy micsodát? Jah, szalonnapörcöt!)

A reggeli megválasztásánál is akadnak érdekességek:

Gyerek: Szeretnék tojást enni reggelire.
Én: Rendben. Milyen tojást?
Gyerek: Olyat, amiben tükör van. (Tükörtojást?)

Múltkor az esti fürdésnél is akadtak egy kis félreértés:

Én: Gyere, már engedem a fürdővizet!
Gyerkőc beszalad, nézi a félig telt kádat, majd sírós hangon: Jaj, Anya! Tudod, hogy úgy szeretem, ha sok habcsók van benne.... (Elnézést, hogy az anyarabszolga nem tett elég habfürdőt a vízbe)

Családi élet

A végére két - lehet, hogy megosztó - mondatot hagyok. Az egyik csak szimplán furán hangzik egy négyéves szájából:

Mindenki nyugodjon meg!

A másik pedig egy mostanában gyakran ismételgetett mondat, amelyet esküszöm, nem tudom, miért mondogat olyankor, ha valamelyikünk erélyesebb hangnemre vált:

Hát akkor igyál egy pálinkát! (Tény, hogy van otthon pálinka és alkalmakkor koccintunk vele, de korántsem olyan gyakran, hogy ennek így be kellett volna égnie.)

Nálatok is tele a padlás vicces gyerekbeszólásokkal?

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.