szerelem elválás kibeszélő magazin szakítás
Önként és dalolva léptél ki az életemből, nem hagytál magad után mást, csak a hiányod, illetve egy üres borítékot, a nevemmel ellátva, amiben nem volt semmi.

"Ha igazán ismersz, ki fogod olvasni minden egyes szavamat!". Te ezt gondoltad, és talán igazad is volt. Aki nem ismer téged eléggé, az nem fogja meghallani a csendet a zajod körül, a hallgatásod a hangod mögött. Aki eléggé közel férkőzött hozzád, annak nincs szüksége jelentéktelen papírfoszlányokra, hogy tudja, mit rejt számára a te nem létező üzeneted. Folytatást?

Hónapok teltek már el az utolsó találkozásunk óta, és már egy ideje külön utakon járunk. Külön vagyunk, mert így akartad, én pedig magamat védve inkább beletörődtem a fájdalomba, és erővé kovácsoltam. Hagytam magamat felemésztődni, őrlődni a múltunkon, hogy ami tegnap este szilánkokra tört, az reggelre karcokat hagyva épülhessen bennem újjá.

Szükségem van egy új fejezetre, amelyben a közelséged nem bizonytalanít el, a hiányod pedig józanítóan hat rám. Valamikor azonban te mégis viszza fogsz térni, tudom, pusztán azért, hogy felforgasd az életemet. Mert ez a szabály. A múltunk egy lezáratlan fejezet maradt, és jól tudom, az élet bármelyik pillanatban felkínálhat egy új lehetőséget. Egy újabb fejezetet számunkra, hogy végre szembenézhessek a múltammal, és megírjam a történetünk zárójelenetét. Ott és akkor újra egymás szemébe fogunk nézni.

Forrás: Shutterstock

Elképzelem, ahogy a karjaim újra a bőrödet érintik, és már nem fogok vágyakozni utánad.

Körülnézek a világodban, néhol talán a szívembe ötlik egy-egy boldog, szép emlék, de már csak a vállamat fogom megrántani. Nem.

Már nem kell a világod, már más idők járnak. A közelséged helyett már új dolgok után vágyakozom, a hiányodat elmosta a megszokás fanyar, de ismerős íze.

Talán sosem létezett olyan, hogy tökéletes pillanat. Hiába lennél már önszántadból mellettem, nem vágyom olyasvalakire, aki fegyverként használta ellenem az érzéseimet. Mikor elérkezhetne a mi időnk, én már nem foglak akarni. Mire felismernéd a múlt tévedéseit, már bőven más úton fogok járni. Azt az életet választom, amelyben nincsenek gátló félelmeim, és talán majd felsejlenek még bennem keserűen édes pillanatok, de már csak szép emlékekként fognak megjelenni a fejemben.

Elgondolkozom, és még egyszer utoljára megérintelek egy mosoly kíséretében. Viszonzod az érintésem, de én elengedem a kezed. "Köszönöm!"- ennyit súgok a füledbe, aztán elindulok a saját utamon. Semmitől és senkitől sem függve hagylak hátra téged, mert tudom, ezzel nemcsak önmagam, hanem téged is megóvlak. Megadom a történetünk zárójelenetét, hogy a végzet helyett egy új kezdet kaphasson szerepet. Képtelenek voltunk egymás mellett megélni a feltétel nélküli bizalom, tisztelet és őszinteség érzését, de újra nekifuthatunk, új főszereplővel az oldalunkon.

Valahol te is tudod, a szívemben őrizlek, a valóságban pedig elszakadok tőled. Mert együtt nem működtünk, egymás nélkül azonban van esélyünk. Egyedül, mindketten a magunk útját járva, egy új történet főhőseiként..

Nagy Alexandra

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.