Ne engedj a nyomásnak! Nyugodtan karácsonyozz egyedül!

Ha te is ez a típus vagy, biztosan tudod, miről beszélek. Nem, egyáltalán nem arról, hogy ne töltenék el szívesen bármennyi időt a szüleimmel. Gyakran találkozom velük, havonta hazautazom, és ők is rendszeresen jönnek hozzám, szinte naponta beszélünk telefonon. Kifejezetten közel állunk egymáshoz, szóval semmi olyasmiről nincs szó, hogy nem érzem jól magam velük. Sőt!

A karácsonyt azonban sokszor kötelező körnek érzem, hogy most muszáj menni, most nem lehet itthon maradni, megsértődnek, rosszul esik nekik, így aztán mindig ott vagyok, de már a vonaton elegem van az egészből és alig várom, hogy 26-án visszainduljak és legyen még egy fél napom csak magamra.

Idén azonban a koronavírus-járvány megnyitotta azt a kiskaput, amit én nem mertem, és mondván, nehogy megfertőzzek bárkit, végre Budapesten maradok. Lehet, hogy ezerszer is megbánom, hogy így döntöttem, de legalább kipróbálom azt, amit évek óta tervezek: egy karácsonyt egyedül, és évek óta először munka nélkül.

Előre örülök, már tudom, milyen sorozatokat nézek, mely könyveket fogom elolvasni, na és végre kialszom magam. Rendelek kaját is, de most legalább nem kell hülyére zabálni magamat, és nem kell azon aggódni, hogy adom le a felesleges plusz kilókat év elején.

Hogy mit szóltak ehhez a szüleim? Hát, nem örültek, de megértették, hogy nem venném a lelkemre, ha miattam lennének betegek az ünnepek után. Mert persze a valódi indokakat most sem mondtam el nekik, hogy igazából csak egy kis szusszanásra vágyom, hogy pár napig ne kelljen szólni senkihez.

A barátaim persze kiakadtak, szerintük kamus vagyok, és örüljek, hogy van hova hazamennem, hogy szerető családom van, ahol várnak. És én ennek természetesen örülök is, még akkor is, ha idén, életemben először felrúgom a játékszabályokat, és talán örökre elmegy a kedvem a magányos karácsonytól.

Varga Virág