Szeretek egy nagyszerű férfit, mert nem alkudtam meg!

Mindig a fejlődésben és a lehetőségekben hittem. Akkor is, mikor éppen a lelkem apró darabjait próbáltam összeszedni a padlóról. Amikor úgy éreztem, nincs erőm felkelni, mert akkora fájdalmat okozott számomra az, aki a legfontosabb személy, támogatóm, életem társa kellett volna, hogy legyen.

De a legnagyobb szenvedés után is mindig előjött egy érzés, egy mélyről fakadó hit, hogy ezután csak szebb pillanatok következhetnek. Bármi történik, megyek tovább, mert nem tudok egy helyben topogni. Nem elég az, ami van, mindig arra törekszem, hogy jobb lehessen. Már nem várom el, hogy támogassanak ebben, azt viszont igen, hogy ne akarjanak lebeszélni vagy gátolni.

Sokszor az is elég az eredményhez, ha egyedül csak mi hiszünk benne. Már azzal olyan energiákat mozgósítunk, amelyek minden akadályt odébb löknek az utunkból. Aki az "ez van, ezt kell elfogadni" mondat szerint él, az csak sodródik - nincs mersze ahhoz, hogy irányt váltson, vagy az árral szemben ússzon. Csalódott, és azt a következtetést vonta le, hogy semmi értelme remélni.

Szerelmes vagyok. Nem hittem, hogy ez velem még egyszer megtörténhet. Én is csalódtam, de akkorát, amekkora öt másik életre elég lett volna. Annyira fájt, hogy nemcsak a lelkemben, hanem testem összes porcikájában éreztem. Minden nap minden percében, ez pedig pokoli kín, elhihetitek. De hónapok múlva ismét felszínre tört bennem a hit, hogy megajándékoz még az élet valami széppel.

Most pedig itt ül mellettem az a férfi, akit jó nézni, és örömmel tölt el, ha hallom a hangját. Akinek nem kell magyarázkodnom, csak örömtelin mesélni. Olyan érzésekkel töltötte és tölti meg a szívemet, melyek képesek feledtetni a szörnyű múltat. És a mosolyától mindig libabőrös leszek! A régi rossz emlékek persze nem tűntek el, de annyi új, boldogságban eltöltött pillanatot élhetek meg vele, hogy már nem kínoz nap mint nap, amit átéltem.

Hogy ez csoda lenne? Talán. Vagy annak köszönhetem a mostani boldogságomat, hogy nem figyeltem a károgókra, és nem hittem el, hogy meg kell alkudnom azzal, ami van. Tudtam, hogy vágyhatok és törekedhetek többre. Miért is ne? Próbálkozás nélkül nincsen győzelem!

Nyitókép: Shutterstock