Még nem fáj eléggé, hogy változtatni akarj?

Megszoktam a párom, nincsenek komoly ellentétek köztünk, de igazi mély intimitás sem. Megszoktam, hogy egyedül vagyok, nem akarok alkalmazkodni valakinek a hülyeségeihez. Rendes munkám van, elfogadható fizetéssel, miért akarjak többet?

Nem bűn megelégedni azzal, ami van. Nem kell mindig többre vágyni, nem kell mindig valami jobbat hajszolni, nem kell hagyni, hogy magával ragadjon a "mindig több kell" társadalmi nyomás. Lehet, hogy neked tényleg pont elég, amid van, és jó helyen vagy az életben. Fontos, hogy ezt élvezd, és ne tedd tönkre hülye illúziók hajszolásával. De csak akkor, ha tényleg így érzed.

Hogy kelsz fel reggel? Boldogan ébredsz arra a valóságra, amit az életed jelent? Elégedett vagy, vagy csak beletörődtél? Este hiányérzet nélkül, kiegyensúlyozottan nyújtózol el, jó esetben amellett a társ mellett, aki tényleg egésszé tesz?

Mert van olyan, akinek nem elég, ha "minden rendben". Akinek néha az is jobb, ha valami fáj, mintha semmit se érezne. Aki nemcsak létezni szeretne, hanem szüksége van arra, hogy valami táplálja őt, hogy növekedni tudjon. Hogy sikereket érhessen el. Hogy ne csak valaki legyen mellette, hanem egy olyan társ, aki azzal, hogy valóban látja és értékeli őt, valóságossá teszi mindazt, amit eddig csak gondolt önmagáról. Hogy ne kelljen azt éreznie, hogy meleg lakásban, teli hassal éhezik valami többre, valami igazira...

Szóval, a te életed rendben van?

Nyitókép: Shutterstock