Titkolom a főnököm előtt, hogy babát tervezek!

Majd jött az egyetem, ahol részmunkaidős és hétvégi munkákkal egészítette ki az ösztöndíját. Madarat lehetett vele fogatni, amikor egy nagyvállalat felvette asszisztensnek, hogy ott töltse a gyakornoki idejét. Ám a gyakornoki idő végén a főnöke közölte, hogy köszönik a munkáját, de a továbbiakban nem lesz rá szükség. Mikor megkérdezte, miért, ennyit közöltek: erre a pozícióra csak gyakornokokat alkalmaznak.

A lány ekkor még 23 éves volt, tele energiával és tudásvággyal. De a legtöbb cégnél azt a kifogást kapta, hogy tapasztalatlan. Ám hajtott előre, mert hitt abban, hogy megtalálja álmai munkáját. Nagy nehezen elhelyezkedett egy kisvállalkozónál, aki ugyan nem fizetett sokat, de legalább tapasztalatot szerezhetett nála. Az eltelt két évben azonban a munka mennyisége és az elvárás egyre nőtt, a pénz pedig még mindig kevés volt.

Ekkor megpróbált szakmán belül, egy másik vállalkozásnál elhelyezkedni. A helyzet itt is ugyanaz volt, még akkor is, ha a fizetés már egy hajszálnyira a minimálbér felett lebegett. Végül besokallt a kisvállalkozások lélekőrlő "pénz sosincs, munka viszont tömegével" mentalitásától, és egy évnyi keserves munkakeresés után elhelyezkedett egy középvállalatnál. Ekkor, már 26 évesen, találkozott a Nagy Ő-vel. Úgy tűnt, minden rendbe jön.

Ekkor - 28 évesen - kedvese megkérte a kezét. Judit ragyogott boldogságában, minden mást igyekezett a háttérbe szorítani, hogy a tökéletes esküvőt megszervezze. Természetesen a munka nem csökkent, a gyakornok még sehol nem volt a láthatáron, ellenben a főnökség ráncolta a szemöldökét a csúszásokért. De legalább az esküvő pont úgy zajlott le, ahogy kislányként megálmodta. A férje családnevét a sajátja elé rakta, hiszen büszke volt rá, hogy ő a párja.

Judit rájött, hogy a neve és a kora egyszerűen kirekeszti a potenciális jelöltek közül. Végül úgy döntött, a lánykori nevével jelentkezik az állásokra. Nem csupán megszaporodtak az állásinterjúk, de több körön továbbjutott. Volt, ahol rákérdeztek a családi állapotára. Férjezettségét nem titkolta el, de amikor a gyerek témáról faggatták, szemrebbenés nélkül mondta: a következő három évben nem terveznek babát.

- Látom, férjnél van - mosolygott rá a negyvenes éveiben járó HR-es.

- Igen. Bár sohasem gondoltam volna, hogy ez hátrány lesz a munkakeresésnél.

- Ó, kedvesem! - legyintett a másik sokat sejtetően. - Ez még gyalog galopp volt ahhoz képest, ami kisgyermekes anyukaként vár magára.

- Tehát sosem lesz jó? - fintorgott Judit. - Túl tapasztalatlan, túl férjezett, túl... gyerekes?

- Valahogy így - bólintott a HR-es, és közben félredobott egy önéletrajzot, amelyen a jelölt nevéből kiderült, hogy férjnél van.

Molnár Kitti novellája

Még több olvasnivalóra vágysz?

Megértjük, és segítünk is neked. Ha idáig eljutottál, biztos Greta May írói oldala is tetszene, ahol rengeteg hasonló téma vár rád.Fotó: Pályi Zsófia

Nyitókép: Shutterstock