Miért pazarolsz éveket értéktelen emberekre?

Néhol könnyezve nevettem a bejegyzéseken, máskor meg elszörnyedtem rajta, micsoda témák foglalkoztattak akkoriban. A napló olvasása visszarepített időben egy olyan világba, amelynek hatására azzá lettem, aki ma vagyok.

Fura volt látni, hogy életre szólónak hitt barátságok a múlt homályába vesztek. Már azt sem tudom, mi miatt értek véget - és bizony be kell valljam, nincs is minden arc előttem. Az is érdekes, mennyire fontos volt egy-egy mondat, gesztus. Hosszú sorokon keresztül elemeztem, hogy mit jelenthetett, amit az illető tett vagy mondott.

Lángoló érzelmekről tanúskodtak a papírra vetett sorok: fájdalmas szakításokról, barátokkal, családdal töltött remek pillanatokról. A mai eszemmel tisztán látom, hogy egyes emberek nem érdemelték meg a rájuk pazarolt időt. Akkoriban nem vettem észre, hogy csak kihasználnak, játszanak velem. És töredelmesen bevallom, azt sem vettem észre, aki megérdemelte volna, hogy jobban odafigyeljek rá.
Minden viszonyítás kérdése, de sajnos sokszor csak utólag értékeljük a pillanatot.

A naplóban sorra visszaköszönnek azok a szituációk, ahol a kommunikáció félrement. Vagy azért, mert nem úgy fogalmaztam, vagy azért, mert amit a másik mondott, betalált. Néha - szerencsés esetben - kiderült, hogy nem úgy gondolta, és persze én sem úgy akartam mondani. De sajnos az is előfordult, hogy már késő volt visszaszívni vagy újrafogalmazni az elhangzottakat.

Ifjonti hévvel az ember hajlamos odaszúrni, bele sem gondolva, hogy a másikban ezzel mit indít el. Azt tisztán felismertem, hogy örökös megmondó emberként simán átgázoltam másokon. Még akkor is, ha jobbító szándékkal tettem. Ma már óvatosabban fogalmazok... De van, amit nem lehet meg nem történtté tenni.

Az emlékek felidézése során azon is elmerengtem, vajon másként cselekednék-e, ha visszamehetnék az időben. Sokszor eljátszunk a gondolattal, mennyi mindent másként tennénk. Nem is kell hozzá nagy időugrás, néha csak egy-egy közelmúltbeli történést változtatna meg az ember. Mennyivel könnyebb lenne mai fejjel okosan rendezni a dolgokat, nem?

Ezekkel a gondolatokkal tettem le a régi naplómat. Már régóta nem írom le az élményeimet, örömeimet, de a szívemben őrzöm őket. Mert mindig kellenek a kapaszkodók.

Még több cikk Berilltől!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Berill stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Forrás: She.hu

Nyitókép: Shutterstock