A túlterhelt gyerekekből frusztrált felnőttek lesznek...

Egy boltban nemrég két anyuka párbeszédének voltam fültanúja - nem véletlenül, mivel igyekeztek egymást hangosan überelni. Mindketten büszkén mesélték, hogy hány órája van a gyermeküknek, milyen délutáni foglalkozásokra, szakkörökre, különórákra járnak.

A büszke anyuka - nem a gyerekére, hanem magára, hiszen ezt a nehéz helyzetet jól megoldotta - csak arra nem gondolt, hogy a kimerítő hétfő után a gyermekének még további négy napot kell teljesítenie. Azokra honnan gyűjt majd energiát?

Kézilabda, foci, művészi torna, kézműves foglalkozás, zene, szolfézs, kórus, néptánc, úszás, modern tánc, jóga, nyelvóra. A sort még hosszasan lehetne folytatni. A bőséges kínálat a legtöbb szülőt arra készteti, hogy minél többet markoljon belőle - hogy aztán eldicsekedhessen vele másoknak.

A kicsiknek viszont nincs idejük megélni a gyerekkorukat, mert felnőtteket is megpróbáló mennyiségű feladatot kell teljesíteniük. Ezek után ne csodálkozzon senki a rossz látáson, gerincferdülésen, vérszegénységen, étvágytalanságon! Sőt, az álmatlan éjszakákon se, mert még akkor is azzal van tele a kis fejük, hogy másnap milyen órára kell menniük, mit kell megtanulniuk és mennyi házit kell megcsinálniuk...

Nincs kikapcsolódás, vagy ha mégis akad egy szabad félóra, akkor a szülő a gyermeke kezébe nyomja a tabletet vagy a videójátékot - legalább addig is csendben van. Szegény gyereknek nem lesznek szép emlékei, mint például, hogy kirándulni ment a családjával, vagy csak leheveredett a fűbe és nézte az égen úszó felhőket.

A gyerekek nemcsak túlterheltek, teljesítménykényszerben is élnek - a négyes ugyanis már rossz jegynek számít. Mindenki a dicséretekre, oklevelekre és ajándékkönyvekre hajt. Már nem egyszerű tanulók, sokkal inkább versenylovak, amelyeket túlhajtanak. Pedig meg kellene engedni nekik, hogy gyerekek lehessenek - ameddig még megtehetik.

Valljuk be, elég furcsán nézne ki, ha negyven évesen jutna eszébe egy férfinak, hogy még nem is háromkerekűzött. Vagy egy nőnek, hogy nem babázott eleget. A gyerekek akkor legyenek gyerekek, amikor a koruk alapján azok! Épp eleget lesznek felnőttek, és majd akkor fognak hajtani, túlórázni és keveset aludni. Ne vegye el egyik szülő se a gyermekétől azt, amit soha többé nem lehet visszahozni! Még akkor se, ha a legjobb szándék vezérli.

Még több cikk Gabriellától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Gabriella stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Forrás: Szentgyörgyváry Tamás

Nyitókép: Shutterstock