Boldog születésnapot, drága férjem!

Ő ugyanis, némi költői túlzással, a nekrológját tökéletesítette, és 2-3 darabra szűkítette a lehetséges temetési zenéi körét (a Dante's Prayer című lírai dal vezetett), úgy elkapta a hév. Aztán persze rájött, hogy tulajdonképpen hamvasztás párti, ami levett egy kis terhet a válláról - de azért vészhelyzet esetére Loreena McKennittet talonban tartja.

Micsoda szerencse, hogy akkor még nem voltál mellette és nem kellett fedezékbe, akarom mondani, atombunkerbe vonulnod! Ugyanis kissé szánni valónak hangzik még így is, hogy egyes szám harmadik személyben próbálok beszélni az akkori, idegileg labilis önmagamról. :D Végül, csodával határos módon, túléltem ezt a kritikus szülinapot, plusz azóta még hármat, és ezt csak ajánlani tudom neked is.

Az idő kegyetlen, de abban szinte biztos vagyok, hogy te ebből a szempontból is kivétel leszel. Nézzük csak meg a ballagási fotódat, és hahotázzunk együtt a vasalt tincseiden! Tudom, tudom, az volt tinikorod dauerja, senki sem hibáztat érte. De ismerd el: egyelőre kifejezetten jól áll neked az öregedés. És kerek évfordulókon, még ha titkon is - és még akkor is, ha nem a B oldal kezd pörögni - számot vet az életével az ember. Megteszem ezt most helyetted én, a saját szemüvegemen keresztül.

Szőke fürtös puttó voltál, akinek a szeme sem állt jól, és ez szerencsére máig így van - már a szőkeséget és a fürtöket leszámítva, de a fene bánja! Viszontlátom majd a gyerekünkön, hiszen tuti, hogy tőled örököl majd többet - és ezt sem bánja a fene sem.

A zene iránt is fogékony voltál, láttam egyszer rólad egy gitáros fotót, és ugyan csak 10-11 éves lehettél rajta, de Banderas sem állhatott volna be csábosabban a Desperado forgatásán. Olyan készségekre tettél szert az egyetemen és a munka zord világában, hogy gyakran csak pillázom. A hozzád hasonló férfiakra mondják, hogy családfő, úgyhogy azt hiszem "jól nősültem".

Születésnapokon kívánni szokás, hadd kezdjem én, aztán te folytatod, amikor elfújod a gyertyát. Azt kívánom, sose fogyjunk ki - se te, se én - a türelemből és a szeretetből, és minden nap végén érezzük úgy, hogy az egyik legjobb döntésünk volt ebben az életben egymást választani. Ne rohanjunk végig az úton, álljunk meg néha (vagy egy kicsit gyakrabban) nézelődni, bolondozva andalogni, illatokat beszippantani.

Megélni, nem leélni - legyen ez az egyik jelszavunk! Végül, még kétszer 30-at kívánok neked és nekünk egészségben, harmóniában, mindig a mellényzsebedben hordva a "mindent-meg-tudunk-oldani" képességedet, ami miatt, míg mellettem vagy, szinte semmitől sem félek ezen a világon.

Még több olvasnivalóra vágysz?

Megértjük, és segítünk is neked. Ha idáig eljutottál, biztos Pechál Péter írói oldala is tetszene, ahol rengeteg hasonló téma vár rád.Fotó: Szabó Gábor

Nyitókép: Shuttertstock