Anyaként te csak második lehetsz a prioritási listádon...

Aham... Tegye fel a kezét, akinek a feladatlistája ilyenkor már üres! És nem, most nem arra gondolok, hogy majd mi lesz az első teendőd a hétfői munkanapon. Hanem arra, hogy még ott libeg a képzeletbeli listán a kert locsolása, a kuka kivitele, a mosogatógépbe bepakolás, a szőrtelenítés, tusolás, hajmosás, a szárítóról a ruhák leszedése és elpakolása stb. Na, ilyenkor menekülök ki a teraszra egy körülbelül 1 perces énidőre, hogy vegyek néhány lélekzet friss levegőt.

Hiszen nyári nap volt, és a strandon lógattuk a lábunkat. Nem kellett a 30 fokos konyhában az 50 fokos tűzhely mellett húslevest főznöm, meg másodikat és desszertet - a strandon főztek helyettem. Bár, nem mintha ott lett volna énidőben részem, amikor csak heverészek a napon és olvasok valamit. Ott is állandó a készenlét, hiszen gyerekekkel vagyok, akiknek még az is eszükbe jutott, hogy a csónakház tetejére felmásszanak egy létrán és onnan ugráljanak a tóba. Utána jöttek, hogy éhesek, szomjasak, mennének "banánozni".

Néha irigykedve nézem a szingli lányokat, akik koktélokat iszogatnak és vihognak összevissza. Nekik tényleg az a legnagyobb problémájuk, hogy melyik izmos sármőrrel flörtöljenek, és milyen koktélt válasszanak az itallapról. Hogy most akkor olvassanak, ússzanak vagy kecsesen billegjenek a SUP-on az apró kis bikinijükben. És épphogy csak elmerengenék, hogy vajon régen is ennyi dolgunk volt, vagy ez csak a korral jár, amikor a gyerek máris jön, hogy ő most éppen tonicot szeretne inni.

A gyerekek rabolták el az időnket, vagy a háztartás, vagy hogy a munkahelyen is maximalistán dolgozunk? És nem felejtem el, hogy nők is vagyunk. És ebben a szerepben is elvárásokat támasztanak felénk, hol életünk párja, hol a társadalom. És miközben minden fronton megpróbálunk helytállni, elveszik az énidő, elveszünk benne mi is. Mi rontottuk el? Vagy a rohanó világ lenne a hibás? Hogy mindent azonnal akarunk mi is, mások is azonnal akarnak tőlünk mindent, és rohanunk egész nap?

A barátnőm két falat cézár saláta között kifejtette nekem az elméletét, hogy ő bizony már magát tette az első helyre a prioritási listán. Minden csak utána jön. A gyerekek, a párja, a háztartás és a munka is. Hogy elhatározta, hogy mindig azt csinálja, amihez kedve van, és amihez nincs, azzal nem foglalkozik.

Közben pittyen egyet a céges cset, nem csak én vagyok online. Bár tartok tőle, hogy a 20-as éveit taposó pasi kollégám nem azért lépett be, mert már előre stresszel a holnapi napon. Valószínűleg inkább azért, mert az egész napos balatoni szörfözés után eszébe jutott, hogy pénteken elfelejtett egy határidős feladatot, aminek holnap reggel 8-ra kész kell lennie. Nem stresszeli túl, majd lesz, ami lesz. Egy biztos, hogy az ő prioritási listáján sem a munka van az első helyen.

Úgyhogy azt hiszem, megyek, és legalább 30 percig fogom áztatni magam a kádban óriási habfürdőben, gyertyafény mellett, és lehet, hogy egy könyvet is becsempészek magammal. Aztán, ha közben valaki éhes vagy szomjas lenne, esetleg nem találja a pizsamáját, megoldja magának, vagy megvár vele.

Partali Anita

Még többet szeretnél belőlünk?

Gyere és iratkozz fel a kiBESZÉLŐK youtube csatornára! Izgalmas témák, aktualitások, vélemények és szórakozás egy helyen. ;)Forrás: She.hu

Nyitókép: Shutterstock