Mit kívánnék, ha találkoznék a Jótündérrel?
- Némi reál beállítottságot és műszaki, gyakorlati érzéket. A matematikusok, fizikusok és informatikusok között sok az irodalom-, zene- és színházkedvelő ember, fordítva ez azért már ritkább. Én például olyan hülye voltam matekból, hogy a gimiben nekem már csak háromféle jegy létezett: a "nullapontos" egyes, a "nemnullapontos" egyes és a "maximumpontos" egyes. Ma már készpénzt sem használok, mert akárhányszor átszámolom a zsebemben az aprót, mindig más összeg jön ki.
- Több türelmet mások és magam felé. Mediterrán vérem van - igen, mifelénk így mondják a hisztis pi...t. Tény, hogy intenzív, lobbanékony fajta vagyok, és ha valaki vagy valami felbosszant, hamar felemelem a hangom. Persze ennek is van előnye: garantáltan nem fogok a hátad mögött áskálódni (vagy ha igen, azt azonnal hallod), és öt perccel a jelenet után már a megoldást keresem. Ennek ellenére szeretném, ha a hétköznapok szintjén is mélyen élném az örök igazságot, miszerint a világon három dolog van: az én dolgom, az ő dolga és Isten dolga.
- Mielőtt még úgy tűnne, hogy kizárólag a szellememet palléroztatnám és a lelkemet finomíttatnám azzal a bizonyos Jótündérrel, jöjjön gyorsan egy tárgyi kívánság is, így a végére: kérek szépen egy meghitt, rusztikus, tengerparti házikót. Esetleg még valakit, aki rendben tartja, és bármikor elfuvaroz odáig (teleportálás is játszik). A hideg, kontinentális telet szemrebbenés nélkül kiiktatnám az életemből, és vidáman élnék az örök +25 fokban - frissen fogott garnélán és koktélrákon, sok-sok tésztával és jó csípős, fűszeres, paradicsomos szószokkal. Meg azokkal az emberekkel, akik ezt szintén így szeretik, elviselik, velem együtt.