veszekedés férj feleség nőiesség vonzódás
Alíz barátnőmet várom egy kávézó teraszán - rég találkoztunk. Hamarosan meg is jelenik, és amint felteszem a szokásos "hogy vagy, mi újság?" kérdést, dőlni kezd belőle a panasz.

Teljesen kivagyok. Elegem van már abból, hogy Tamás állandóan szerteszét hagyja a lakásban a dolgait, folyamatosan csak pakolok utána. Esküszöm, olyan, mintha még egy gyerekem lenne. Az őrületbe kerget azzal, hogy folyamatosan össze kell szedni utána mindent. Nem értem, hogy nem lehet a helyére tenni a dolgokat. Aztán persze folyamatosan keresi a cuccait, fogalma sincs, mit hol tett le. Ezerszer elmondtam már neki, hogy ha mindent a helyére rakna, megtalálná, amit keres...

Amíg hallgatom, azon gondolkodom, mi a fene történik itt. Jártam már náluk jó párszor, Tamás mindig is ilyen volt, és Alízt ez évekig nem zavarta. Sőt, ha rákérdeztem, mosolyogva jegyezte meg, hogy a férje ilyen, de ő így szereti, és szívesen pakol utána. Vajon mi történhetett?

- És mondd, rendben van köztetek a szex? - kérdezem, mire döbbent hallgatás következik. Hosszan gondolkodik, majd újra mesélni kezd.

- Azt sem tudom, mikor közeledtünk utoljára egymáshoz... Tudod, hogy van ez: túlóra, bevásárlás, vacsora, aztán a gyerekekkel is mindig van valami. Mire oda jutunk, már mindketten fáradtak vagyunk, bedőlünk az ágyba. De most, hogy így jobban belegondolok, már jó ideje nem nézünk úgy egymásra... Pedig emlékszel, régen mennyire működött köztünk a kémia? Úristen, mennyit meséltem neked róla, hogy milyen fantasztikus volt vele a szex! Most meg mintha a testvéremmel élnék együtt...

Ez nagyon zavar, de nem beszélünk erről. Pedig hiányzik, hogy nőként nézzen rám, ne csak a gyerekei anyjaként. Vagy egy háztartási alkalmazottként, aki mindent megcsinál otthon, még el is pakol utána... Ha nagy ritkán kezdeményezek, akkor is elutasítóan viselkedik - ezzel persze el is veszi a kedvemet az újabb próbálkozásoktól. Igazad van, biztos, hogy frusztrált vagyok és apróságokon akadok ki, pedig igazán nem is ez zavar.

Régen is rendetlen volt, de nem érdekelt. Amíg jól működött köztünk a szex, sosem érdekeltek a széthagyott cuccai. Mindig csak mosolyogtam rajta, és elpakoltam utána, mert úgy szerettem őt, ahogy van... De most, hogy a tényleges problémáról nem tudunk beszélni, mindig belekötök valamibe, és azt vágom a fejéhez... Pedig ez csak a felszín.

Forrás: Shutterstock

- Nem gondolod, hogy beszélni kellene vele erről? Veszekedés helyett egyszerűen elmondani neki, mennyire bánt, hogy nem kezel már nőként?

- De igen... Ha ezt nem tudjuk rendbe tenni, lehet, hogy a végén el fogunk válni. Pedig én szeretem, és nem vágyom más férfira, de nem tudok lemondani a szexről életem hátralevő részében. Azt szeretném, hogy úgy nézzen rám, mint rég.

Alíz elhallgat, majd hirtelen feláll.

- Ne haragudj, rohannom kell. Meg akarom vele beszélni ezt, most rögtön. Még van esély rendbe hozni a dolgainkat, de ehhez az kell, hogy befejezzük a hallgatást. Ha én nem mondtam el neki mindent az érzéseimről, akkor biztos, hogy benne is van olyan sértettség, amiről én nem tudok... Talán ezért változott meg közöttünk a szex is.

- Persze, hogy nem haragszom! Menj és beszélj vele őszintén, minél hamarabb!

Nézem, ahogy Alíz elszágult, és arra gondolok, mennyire jó párost alkotnak ketten, mekkora szerelem volt az övék. Szorítok nekik, hogy rendbe tudják hozni a gondjaikat - az igazi problémákat, és ne csak a felszínt...

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.