piac segítség Herczeg Zsuzsa idősek vásárlás
Birsalmasajt, dióbél, bodzaszörp és még számos házi termék sorakozik a szikár, alacsony, naptól barnára cserzett bőrű bácsika előtt. Szerényen áll a piacon az árusítóasztala mögött.

Szinte megbújik a hangos zöldséges kofák és nagyhangú férfiak között a portékáival. "Tessék venni narancsot, mai szedés az eper" - tolják szinte az arcomba a többiek az árujukat. Ő azonban csak zavartan áll, és nem jár a szeme jobbra-balra, nem fixírozza a vevőket. Csak akkor néz rám, amikor megállok előtte és méregetni kezdem az üvegeit.

Félénken szólít meg: "Tessék!" És készségesen várja, hogy megakadjon a szemem valamin. Nem kell sokáig várnia, hiszen gyorsan szerelembe esek a birsalmasajttal. Megkérdezem, hogy mennyi az annyi és honnan származnak az asztalon sorakozó termékek. Már oldódik a hangulat, hiszen az érdeklődésemet látva megered a nyelve. Egy kis falu nevét említi, ahonnan egy héten háromszor buszozik be a városba. Minden, amit nála találok, saját termés, saját szedés, saját készítés.

Bevallom, ellágyulok a kisöreg beszámolója alapján, hiszen magam előtt látom nagymamám. Végigdolgozta az életét a földeken, nyugdíjas korában mégis hajnalonta biciklire ült. A saját veteményeséből származó zöldségeit, kiskertjéből szedett virágait árulta csokorba kötve a helyi falusi piacon, néhány tíz vagy száz forintokért.

Ha már eladott három csomag zöldséget, boldog volt, hiszen sosem dúskált a pénzben. Saját mérlege sem volt, a szomszédén mért mindent, de ha a kezébe vette a zöldséget, már érzésre megmondta, hány deka. Nagy szegénységből jött, de mindig kigazdálkodta a betevőre valót. Addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért, és a becsület mindennél előbbre való volt számára. Büszke asszony volt, aki soha nem kért, inkább ő adott abból a kevésből is, amije volt. A teremtő földből egészítette ki kevéske nyugdíját. A kemény élet után kemény nyugdíjas évek következtek, de ő addig művelte a kertet, amíg mozogni bírt. Sosem láttam tétlenül ülni.

Forrás: Shutterstock

Ilyen volt ez a bácsika is a házi lekvárjaival, így elérzékenyülve hallgattam a történetét. "Most csak 15 üveget bírtam elcipelni, mert szemműtétre várok, és elvileg nem emelhetnék - mesélni. - De amíg menni bírok, addig bejövök, hiszen megígértem Icának, a feleségemnek, hogy soha nem fog szükséget szenvedni.

A kis nyugdíjunk miatt mindig fél a jövőtől, de volt már olyan, hogy ne került volna étel az asztalra? Vagy a rezsi ne lett volna kifizetve? Na ugye, hogy nem? Amíg megvan a betevőnk, addig sose félj, mondogatom neki. Márpedig én, ameddig bírom, árulni fogom a saját készítésű portékáinkat.

Egész életemben keményen dolgoztam, és most sem fogom elhagyni magam. Igaz, nagy úr a muszáj, de nem eshetek kétségbe, így amíg a Jóisten engedi, így egészítjük ki a nyugdíjunkat. A feleségemmel ott vagyunk egymásnak, az asztalra kerül étel, a mostani szemproblémámon kívül nagyobb betegségről nem tudok, hála az égnek. Mi kell még ezen kívül, kérdezem én."

Mi is kellene? - gondolkodom el, látva a bácsika optimizmusát és életigenlését. És arra jutok, hogy minél több vevő. A vásárláson kívül sajnos nem tudok mással segíteni, ezért a tervezett birsalmasajt mellé veszek házi szilvalekvárt is. Az öröme pedig már biztossá tesz abban, hogy legközelebb is megkeresem majd, és másfelé járva is olyan árusoknál hagyom a pénzem, akik olyanok, mint ez a bácsi. Akik olyanok, mint nagymamám volt.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.