Egy elkapkodott házasság mindig válással végződik!?

Azt hittem, ezek a divatos mondatok csak a fiatal naivák körében szedik áldozataikat - tévedtem. Ugyan egy másik nézőpontból, de a lányom is a hatása alá került. 2 hónappal ezelőtt a 30 éves lányom és a vele egyidős párja a fejükbe vették: egy év ismeretség után összeházasodnak. Anyaként és nőként őszintén örülök, hogy egymásra találtak, és annak is, hogy boldogan éldegélnek. Eddig is mindenben támogattam a lányom, és ezután is fogom. De a döntésükkel nem tudok megbarátkozni, pedig már az esküvő napját is kitűzték.

Nem a házasság, és nem is a fiatalember ellen van kifogásom. Kedves és jóravaló embernek tűnik. Igaz, csak néhányszor találkoztam vele egy-egy családi ebéd vagy vacsora alkalmával - jobbára csak a lányom beszámolójából ismerem. Ha ezeket és a tapasztalataimat veszem alapul, akkor nincs okom panaszra, nincs okom félelemre.

Még a kapcsolatuk elején tartanak, még minden rózsaszín. Még nem látják a szürke hétköznap ötven árnyalatát. Még azt gondolják egymás hibáiról, hogy azokat meg tudják változtatni. Még nem rajzolódik ki élesen, mi a valódi jellemhiba, és mi az, amit még képesek (lesznek) valóban tolerálni a másiknak. Még csupa kihívás és talány a másik fél, akit mindenáron meg akarnak fejteni. Csakhogy arra nem gondolnak, hogy a későbbi megfejtések sokszor nem fognak tetszeni. Sőt, ne szépítsük: némelyiket gyűlölni fogják.

Nem kívánok rosszat senkinek, főleg a lányomnak, de hiszem: bajban ismerszik meg az igazi társ. És ők a 12 hónap alatt egyvalamivel nem találták szemben magukat: gonddal és problémával. De hát ennyi idő alatt miért is lett volna, ugye?

Tiszta szívből hiszek a szerelemben és a szeretet erejében, de egy házassághoz a tündibündiségen és a cukiságokon túl józanságra és tiszta fejre is szükség van. Talán leginkább ezutóbbiakra van szükség. Azonban ezek az udvarlós, ismerkedő fázisban jobbára alul maradnak a pillangókkal szemben. Ez pedig cseppet sem helyes. Egy jó házasság megalapozásához az kevés, hogy mindketten szeretnénk családot és családi házban akarunk élni, meg hogy most boldogok vagyunk és mindenben megértjük egymást.

Persze tudom, nincs pontos számszaki definíciója annak, hogy két ember mennyi idő után kösse össze az életét. Nincs rá recept, hogy két vagy épp három boldogan együtt töltött év után kell házasságra lépniük. És azzal is tisztában vagyok, hogy több év udvarlás után is lehet válás egy házasság vége.

Én pedig nap nap után azon gondolkodom: vajon rosszul és rosszra neveltem a lányomat? Vajon eddig is ennyire felelőtlen volt? Vagy felelős nőt neveltem, akinek az értékítéletében továbbra is bíznom kell, mert mégiscsak jó anya voltam? Vagy egyszerűen csak anyaként félek őt elengedni?

Ilike történetét B. Barbi jegyezte le.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock