párkapcsolat emlék régen Ferencz Gabriella szakítás múlt fájdalom
Az idő nemcsak rohan, de segít is. Főleg akkor, ha valamitől, vagy valakitől távolodni szeretnénk. Sürgetni a perceket, hogy ne fájjon annyira a szívünk, és megtapasztalhassuk, milyen fellélegezni, tervezgetni.

Tamara nem hitte, hogy ez a pillanat a közeljövőben eljöhet. Túl sok rosszat kellett ahhoz feldolgoznia, hogy belátható időn belül túltegye magát mindenen. Újra és újra eszébe jutottak bántó mondatok, fájó érzések, ez pedig hátráltatta lelkének gyógyulását. Nem egy ilyen emlék felidézésénél elsírta magát, és nem értette, miért kellett ezt átélnie, miért nem vette észre hamarabb az intő jeleket. Meddig kell még szenvednie, akkor is, amikor fizikailag már távol van az exétől? A sírás és a vele kapcsolatos szomorúság ismerős érzés volt számára, de ennek ellenkezőjére még csak vágyni sem mert.

Aztán pakolászás közben egy levélre bukkant. Ő írta a volt párjának öt évvel ezelőtt. Kérte, sőt, inkább könyörgött benne, hogy változzon meg, vagy inkább vissza azzá a férfivá, akit megismert. Aki nem lett volna képes olyan dolgokra, amelyeket később elkövetett ellene.

De nemcsak erre bukkant rá, régi e-mailekre is, egyre kegyetlenebbekre, amelyekben István negatívan minősítette őt. Most először mondta ki magában a nevét, jó ideje nem jött a szájára, még akkor sem, mikor csak a lakás csendje vette körül. Még a gondolataiban sem hívta a keresztnevén, mert azonnal megjelent volna előtte az arca, azzal pedig több év traumája. Igen, az első levél fájt, még az ötödik is. De utána, a következőknél, már azt vette észre, hogy ismétlődnek a témák, területek, amelyekkel a férfi meg akarta őt bántani. Aztán az e-mailekkel egyre közelebb került a mához, egészen a múlt hétig. Akkor érkezett az utolsó, még egy csapás, hátha a szívébe talál.

Forrás: Shutterstock

De ennél egészen mást érzett. Talán azért, mert belefáradt a fájdalomba, de az is lehet, hogy rájött: nevetségesnek találja István próbálkozásait, hogy meggyötörje. Túl sokszor hallotta, olvasta ugyanazokat a mondatokat ahhoz, hogy fájdalmat okozzanak. Amikor épp becsukta volna a laptopját, egy újabb üzenet várta. Hosszú, első ránézésre keménynek tűnő, de már csak a látszat és az erőlködés volt meg, a súlya nem.

Tamara elkezdte olvasni, és egyre könnyebbnek érezte a lelkét, mintha folyamatosan bontaná le a köré épített kőfalat. Aztán az egyik mondatnál hangosan felnevetett. Magát is meglepte a reakciója, de a férfi szövege egyértelműen röhejessé vált. Hiába akart belerúgni, hiába próbálta a legfájóbb pontján elérni, nem sikerült neki.

Az azonban igen, hogy hülyét csináljon magából, hogy a hatalmas szörny hangyányira zsugorodjon a lány szemében. Soha nem hitte volna, hogy ez a perc eljön, és a könny helyett mosoly ül ki az arcára. Már nem félt Istvántól, egy szánalmas alaknak látta, aki attól vált nevetségessé, hogy ennyire görcsösen ragaszkodik hozzá.

Miközben ő mindent megtett, hogy elfelejtse és esélyt adjon magának a boldogságra, a férfi még mindig a múltba kapaszkodott. A lány rájött, hogy ő győzött. Mégpedig azzal, hogy el tudta engedni élete legszomorúbb emlékeit, és nevetni tudott azon az alakon, aki okozta őket. Ő még tud változni, fejlődni és - minden bizonnyal - boldog lenni. Ez is már csak idő kérdése.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.