Felforgattam miattad az életem, aztán eltűntél...

Még 11 percem maradt - már csak 10 -, hogy bemenjek hozzá és közöljem vele, elfogadom-e azt a lehetőséget, amiért más összetenné a két kezét, és gondolkodás nélkül rábólintana. Pár hónap nem olyan sok idő. Mindenki ezt mondja. És annyi pénzt kereshetnék ezalatt, amiből nemcsak álomesküvőre futná, hanem álomnászútra is

Most jól érzem magam a munkahelyemen, biztos vagyok abban, hogy jól csinálom a dolgom. De mi lesz, ha igent mondok? Ott is megállom majd a helyem? Mi lesz a kapcsolatommal? És mi lesz veled, akivel csak most kezd szorosabbra fűződni a barátságunk? 9 óra 54 perc. Hat percem maradt. A sírás kerülget, pedig más tapsolna örömében. Legbelül egy hang azt mondja: "Ha nemet mondasz, nem fogsz több lehetőséget kapni, örökre elvágod magad." Ettől a gondolattól gépiesen felállok, és elindulok az ajtó felé. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elutasítsak egy ilyen ajánlatot. Nem ezért tanultam hosszú éveken át.

9 óra 56 perc, lépdelek a folyosón a főnököm szobája felé, és egy másik hang is megszólal bennem, amiről viszont abszolút nem veszek tudomást. "Ha ezt elvállalod, keresztet vethetsz a kapcsolatodra." Megállok az ajtó előtt, belépek a szobába, majd mosolyt erőltetve az arcomra azt mondom: "Köszönöm, hogy rám gondoltál, nagyon hálás vagyok a lehetőségért, és természetesen szeretném elvállalni."

A fenti eset óta évek teltek el. A lehetőség, ami olyan ijesztőnek tűnt az elején, életem legszebb időszakát hozta. A kapcsolatomnak természetesen vége lett, nem mentem férjhez, de a veled átélt percekre életem végéig emlékezni fogok. Annyira boldogok voltunk, amikor titokban meglátogattál, amikor a barátságunkból szerelem lett. Hogy romolhatott el mégis? Hogy lehet, hogy minden szépet felülírtál a bántásaiddal? És hogy lehet, hogy én még ezek után is feltétel nélkül szeretlek?

Talán azért, hogy emlékeztessen rá: örökké tartó boldogság nem létezik, és a legszebb pillanatoknak is vége lesz egyszer. Talán azért, hogy megtapasztaljam, milyen az igazi, feltétel nélküli szerelem. Aztán átéljem azt is, hogy milyen, amikor mindennek vége szakad, és elárul, akire az életedet is rábíztad volna. Aki mindezek után, a közös szép emlékeket meggyalázva, bocsánatkérés nélkül kisétál az életedből.

A mai napig ez fáj a legjobban, hogy még csak bocsánatot sem kértél. Néha úgy érzem, az idilli, boldog emlékeink csak az én képzeletemben léteznek. A tőled szerzett lelki sebek elviselhetetlenül fájnak, a hiányod még mindig űrként tátong az életemben. De legbelül, a szívem eldugott szegletében még most is hiszek benne, hogy sikerül mindent megoldanunk, és sok-sok év múlva megöregedve, kézen fogva idézzük fel az együtt töltött éveket.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock