Viharos szerelem támadt köztünk

Csak reméltem, hogy könnyebb lesz, de azt hinni sem mertem, hogy egyszer ismét szerelmes lehetek. Hogyan is remélhettem volna - a szívem még nem állt készen. Aztán egy esős őszi napon, mikor a szürke felhőket nézegettem, és úgy éreztem, helyettem is sírnak, belém botlottál. Az esernyőd alól nem láttál ki, és csak arra figyeltél, hogy időben odaérj a megbeszélésedre. Meglöktél, én pedig térdre estem.

- Atyaég, ne haragudj! Nem vettelek észre. Nem úgy értettem, persze, hogy bármikor észrevennék egy ilyen...

Egy pillanatra megálltál. Nem akartad fokozni a rosszkedvemet azzal, hogy azt mondod: "jó nőt". De a "csinos" sem hangzott volna jobban, főleg most, hogy csupa sár lett a ruhám.

...gyönyörű nőt - fejezted be a félbehagyott mondatot.

Nem tudtam haragudni rád, és nem csak azért, mert ilyen kedves bókot mondtál nekem. Láttam, hogy nagyon rosszul érzed magad, zavarban vagy, és azt sem tudod, mit tegyél, hogy kiengesztelj.

- Elvihetlek valahova, hogy ne kelljen vizes ruhában sétálnod?

- Kösz, nem - feleltem.

Megértelek, még a nevemet sem tudod. Ne is ülj be idegen pasikhoz, de kérlek, hadd segítsek valamiben! Itt a névjegykártyám. Szívesen kitisztíttatom a kabátodat, a ruhádat. Ez a legkevesebb.
Megsajnáltalak, annyira rosszul érezted magad, és annyira igyekeztél, hogy jóvá tedd a kellemetlenséget. Rád mosolyogtam, és te örömmel viszonoztad.

- Mindenképpen hívj, kérlek!

Két nap múlva rád csörögtem, te pedig még aznap délután elhívtál egy sétára. Meséltél. Alig jutottam szóhoz, de nem zavart - jó volt egy kicsit csendben lenni. Figyeltelek, ahogy felélénkül a tekinteted, amikor a hivatásodról mesélsz, vagy arról, hogy mennyire örültél a hívásomnak. Kiderült, két éve egyedül élsz, mert inkább a magányt választottad, mintsem egy olyan kapcsolatot, ahol nem érzed rögtön az elején a szikrát. Nem akartál faggatni, de érdekelt, hogy miért néztem akkor az eget az esőben. Miért nem haragudtam rád, és miért maradtam olyan nyugodt?

- Aki annyit szenvedett, mint én, annak az eső a legkevesebb. Az értékeli, hogy érezheti az esőcseppeket az arcán. Hogy eldöntheti, megy, vagy marad.

Mindketten értettük a másik döntéseit, éreztük a magány fájdalmát, és annak örömét, hogy most egy olyan személlyel lehetünk, akinek megnyílhatunk.

- Holnap is látni szeretnélek - törted meg végül a csendet.

A válaszomat mosolyban mondtam el neked. Megöleltél, finoman magadhoz húztál, és érzékien megcsókoltál. Az eső ismét eleredt, de egyikünket sem zavarta. Nem akartunk elfutni, sokkal inkább maradni, és megélni ezt a gyönyörű pillanatot.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock