szex vágyak együttlét őszinteség Bali Edina Zsanna házasság
Tavaly, pár héttel karácsony előtt, új kolléganőt kaptunk. Négyen ültünk egy szobában - négy nő, közel azonos korúak. Közös bennünk, hogy egyikünk sem él olyan nagy szám életet. Evickélünk a házasságainkban, nagy gondok nélkül, aminek úgy tűnik, manapság nagyon is örülni kell.

Az ötödikként érkező nő ehhez képest meglehetősen harsányan robbant be az életünkbe. Olyan szabadon beszélt a kávészünetekben a kapcsolatairól, hogy mennyire nem éri be a látszat jóval, hogy mindannyian érezhetően feszültebbek lettünk. És olyan kérdéseket találtunk magunkban, amiket addig el sem tudtunk volna képzelni.

Egyik reggel, egy meglehetősen rosszkedvű és szürke napon, egyszer csak nekem szegezte a kérdést: "Mi van, rossz volt éjszaka a hancúr, hogy megint ilyen merev vagy? Miért nem mondod a férjednek, hogy szükséged van egy kis változásra? Mikor volt utoljára orgazmusod? Komolyan, csajok, úgy bele vagytok szürkülve az életbe, mintha senki nem lenne otthon, aki egy kicsit legalább feldobja a napjaitokat. Könyörgöm, örüljetek már, hogy van pasitok, vagy ti már nem is szexeltek?"

Durván válaszoltam: "Nahát, ehhez aztán igazán semmi közöd! Nem mindenkinek az élvezetekről szól az élete, mint neked." Erre ő csak fintorgott egyet, és azt mondta: "Oké, igazad van, és tulajdonképpen már meg is kaptam a választ."

A pimaszsága kiborított, de tudtam, hogy azért, mert az elevenembe vágott. A szexuális életem - bár házasságban éltem - egyenlő volt a nullával. A hétvégékre korlátozódó kötelező szex nálam az "essünk túl rajta" kategóriába tartozott már évek óta. Persze szeretem a férjem, és még csak véletlenül sem gondolom, hogy a szexen múlna a házasságunk. Azonban ez a csupa élet nő, aki büszke arra, hogy szenvedélyes életet él, azért elgondolkodtatott.

Sohasem beszéltem senkivel a szexről. Otthon eleve szóba sem jöhetett, a szüleim még puszit sem nagyon adtak egymásnak előttem. Emlékszem, egyszer apám megfogta anyukám fenekét úgy, hogy én is ott voltam, és még ma is érzem az édesanyámban fellobbanó, szégyennel átitatott haragot. Aztán ahogy jött néhány kapcsolat, valahogy elevickéltem a szexualitásban - de bevallom, azt a nagy, elsöprő szenvedélyt soha nem tapasztaltam meg.

Forrás: Shutterstock

Természetesen élveztem az együttléteket a férjemmel, hiszen szerelmes voltam. Gyereket akartam tőle, és ez elég is volt ahhoz, hogy az összebújásaink intimitása boldoggá tegyen. De hogy a szex olyan nagy szám legyen, olyan mindenhová elrepítő csoda - ahogyan a regényekben vagy a filmekben van -, számomra vele sem tűnt valóságosnak. És nem is igényeltem, hogy az legyen.

Néha, csak nagyon néha, egy-egy éjszaka már majdnem szóltam szerelmeskedés közben, hogy másképpen szeretném ezt vagy azt, de aztán meggondoltam magam. Nem akartam megbántani valamivel, amiről azt sem tudhattam, hogy egyáltalán fontos-e nekem. Féltem, hogy azt éreztetem vele, hogy nem elég jó nekem. Na meg attól is, hogy mit gondolna rólam, ha olyan szavakat használnék, amiket azelőtt sosem. Még azt hinné, hogy egy másik férfival szerzett tapasztalataimat akarom behozni az ágyunkba.

Most azonban valahogy rosszul éreztem magam ettől. Mintha ez a nő, aki ilyen természetességgel beszél a testéről és az érzéseiről, valahogy olyan tükröt tartana nekem, amibe nem esik jól belenézni. Kicsit szerettem abban a szerepben tetszelegni önmagam előtt, hogy igazi jó feleség vagyok. Hiszen soha nem mondtam nemet a férjem közeledésére, pedig nem élvezem a szexet.

"Áldozatot hozok a házasságunkért" - gondoltam. De ez a "szokásom" most inkább szégyellni valóvá vált, mint erénnyé. Fájdalmas felismerés csapott belém: ezzel önmagamat, a férjemet, a házasságunkat, azaz az egész életünket leértékelem. Miért is kellene tudnia a férjemnek, hogy mi a jó nekem, amikor még magam sem vagyok tisztában vele? Övé az életem, akkor miért olyan nehéz megkérni arra, hogy fedezzünk fel engem - együtt? Vagy akár megkérdezni tőle, hogy ő vágyik-e valami másra, hogy én tehetek-e valamit azért, hogy boldogabb legyen.

Eldöntöttem, hogy megpróbálok beszélni vele erről. Megpróbálok bízni abban, hogy ezt majd nem kritikának, hanem lehetőségnek tekinti. Tudom, hogy nem fog menni azonnal. Először is önmagamat kell felkészíteni arra, hogy kilépjek a saját falaim mögül, és egyszerűen, tisztán, mérlegelés nélkül megmutassak magamból valamit.

Most először értettem meg, hogy milyen szűkre szabtam, szabtuk az életünket. Nem, nem azzal, hogy nincs orgazmusom. Azzal, hogy nem szavaztam meg a valódi bizalmat, hogy felállítottam egy határt, egyedül, a férjem pedig azzal, hogy alkalmazkodott ehhez.

Csenge történetét Bali Edina Zsanna jegyezte le.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.