Nem minden önbecsmérlő kijelentés téves - vannak furcsa emberek...

- Én mindig mindent elfelejtek!

- Rám nem lehet számítani!

Persze ezer és egy pillanat lehet, amikor másként viselkedik, és amikor pont ennek az ellenkezője igaz rá, de ő azokat valahogy észre sem veszi. Mert elhitte, amit sokszor hallott. Nemrég találkoztam egy sráccal. Magas, jóképű, érdekes, izgalmas, tele megfejtésre váró titokkal. Én legalábbis ilyennek láttam. Persze a véleményem nem lehetett olyan megalapozott, miután csak egy órát beszélgettünk. De az a hatvan perc arra engedett következtetni, hogy mély gondolatai vannak, komoly, határozott - olyan férfi, amilyenre régóta vágytam. Ő viszont teljesen más véleményen volt:

- Nem vagyok érdekes, sem különleges. Kicsit sem. Hidd el, egy idő után mindenki menekül előlem. Itt hagynak, mert amit érdekesnek hittek, az szerintük inkább szokatlan és furcsa!

Másnap, harmadnap is beszélgettünk, a véleményemet továbbra is fenntartottam, és még többet akartam hallani. Még több történetre, gondolatra voltam kíváncsi. Szerettem volna még több csillogást látni a szemében. Aztán egy alkalommal csak úgy áradt belőle a szó - talán ő is rádöbbent, hogy teljesen őszinte lehet hozzám. Rengeteg témát érintettünk: mesélt múltról, csalódásokról, rossz döntésekről. Örültem, ujjongtam, úgy éreztem, tökéletesen összeillünk.

Majd elhangzott egy mondat, amit nem tudtam hova tenni. Egy újabb vallomás, mely megdöbbentett. Gondolkodóba estem - persze igyekeztem, hogy ő semmit se vegyen észre ebből. Majd vége lett a beszélgetésnek, és rám hatalmas feladat hárult: fel kellett dolgoznom az elhangzottakat. De nem ment.

Rádöbbentem, hogy az első fellángolás részemről csupán annak szólt, hogy titokzatosnak éreztem, és azt hittem, reméltem, hogy érdekes, izgalmas dolgokat rejt a lelke. Fájt, hogy egyet kellett értenem a korábbi kijelentésével, mikor önmagát jellemezte, és amit akkor határozottan elutasítottam.

Sajnáltam, hogy most már én is azoknak a táborát erősítem, akik elhagyták. De mi a fontosabb? Valakinek erőt adni, miközben bennünk ezer kérdés kavarog, vagy úgy tenni, mintha támogatnánk, hátha akkor ő is rádöbben, hogy min kellene változtatnia? Vagy inkább őszintén felállni, és még időben befejezni? Én nem tudok hazudni, megjátszani magam, így az utóbbit választottam. Reméltem, hogy még nem töltöttünk sok időt együtt, és fel tudja dolgozni, hogy vége.

Mindenki önmagát ismeri a legjobban, bár ezzel nem mindig értettem egyet - hiszen sokan túlértékelik és sokkal jobbnak hiszik magukat, mint amilyenek. De mégiscsak van ebben valami, hiszen ők látják a tükörképüket nap mint nap, ők tapasztalják meg azt is, hogy milyen reakciót váltanak ki másokból. Míg mi az első pár alkalommal csak a felszínt látjuk, ők ismerik az alatta lévő rétegeket is.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk.
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock