Nem vagyok hajlandó más nőkkel versenyezni!

Abba a sorba, amelyikben már sokan ácsorognak, ahol nincsenek határok, sem tiltott eszközök, ahol mindent szabad az első hely megszerzéséért. Nem akarok tökéletes lenni - sem annak látszatát kelteni -, csak mély, titokzatos és végtelen. Az élet amúgy is elég nehéz, nincs szükségünk arra, hogy még egy területen nyomás alá helyezzük magunkat. Nem kellene folyton azt lesni, hogy más mit csinál, hogy néz ki, mi a titka. Úgyis tudjuk, hogy amit mond és megmutat magából, annak nagy százaléka hazugság, a valóság agyon photoshopolt, kiszínezett változata.

Amikor fellapozunk egy magazint, akkor sem kell feltenni magunknak a kérdést: vajon mitől ilyen makulátlan a színésznő bőre? Hogyan lehetséges, hogy neki nincsenek tág pórusai, a szeme fehérje vakító, a tekintete pedig kipihent? Úgy, hogy játszanak a helyszínnel, fényekkel, képszerkesztő programokkal. A végeredmény pedig csak egy álomkép, egy fantázia megtestesülése.

Akkor akarjunk csak valamit, ha az érzés a szívünkből jön - és nem valamiféle kényszer szülte. Minek az aktuális divat szerint öltözködni, ha nem tetszik a ruha a tükörben? És az a frizura, ami másnak jól áll, még nem biztos, hogy nekünk is jó választás. Ne kezdj el versengeni, mert ha valaki bekerül ebbe az ördögi körbe, nagyon nehéz lesz kijutni belőle!

Higgyünk magunkban, a különlegességünkben és a pótolhatatlanságunkban! Ne nézzünk se jobbra, se balra, hogy ki áll mellettünk, mennyivel csinosabb, fiatalabb, gazdagabb nálunk! Mindig fogunk találni a másikban valamit, ami jobb benne, mégpedig azért, mert keressük. Az a baj, hogy eredményt akarunk felmutatni, nem pedig azt érezni, hogy rendben van az életünk.

El se kezdjük az összehasonlítgatást, inkább figyeljünk arra, ami nyilvánvaló, és ami erősít minket! Egyszer egy séta alkalmával - próbaképpen - el akartam engedni a párom kezét, de amikor lazítani kezdtem, a szerelmem az enyémet még szorosabban fogta. Ez hihetetlenül jó érzés volt, mert azt jelezte számomra, hogy figyel és fontos neki, hogy a kezünk szorosan egymásba fonódjon. Ugyanezt megfigyelhetjük egy ölelésnél is, mert biztos, hogy a férjünk, a társunk azonnal reagál, és kimutatja, hogy ő még folytatni szeretné.

Akkor miért kellene két egymással párhuzamosan futó életet összehasonlítani, amelyek sosem keresztezték egymást, és nem is fogják? Ugye, hogy így már mekkora butaságnak tűnik? Akkor inkább hagyjuk az egészet, és legyünk boldogok úgy, ahogyan nekünk jó! Vegyük fel azt a ruhát, amelyikhez kedvünk van, és csókoljuk meg azt a férfit, aki nem engedi el a kezünket!

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk.
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock