Elárultad a barátságunkat azért, mert belém szerettél...

Jó érzéssel töltött el, hogy nemcsak az ő barátja vagy, hanem az enyém is. Tudod jól, Erik, hogy nincs sok barátom. Pláne nem olyan, aki ugyanazokért a dolgokért rajong, amikért én. A legtöbbjüknek fogalma sincs, ki az a Terry Pratchett, és nincsenek elájulva Salvador Dalí munkásságától. Te viszont mindent szeretsz, amit én. Azt is észrevettem, hogy mennyire hasonló a gondolkodásunk és az életszemléletünk: élj a mának! Őszintén mondom, jó barátom lettél.

Mindig örültem, ha találkoztunk. Bevallom, mindig vártam, hogy összeüljünk vagy rám írj, és tudjunk végre beszélgetni. Hogy elújságolhassam neked, mire leltem, mit láttam, és mit kellene neked is megnézned, hogy témázhassunk róla. Te lettél a kisöcsém.

A - talán sziruposan hangzó - lelki társam. Fényt hoztál a napjaimba, mert jó érzéssel töltött el, hogy újra van egy barátom, akivel őszintén beszélgethetek, és aki úgy fogad el, ahogy vagyok. Nincsenek versenyek, féltékenységi jelenetek, nem kellett megjátszanom magam. Ha valami nagy öröm ért, te voltál a második, akinek elújságoltam. Mikor bánatom volt, hozzád fordultam. De csak másodikként - mert csak az lehettél.

De egy év után feltűnt, hogy nem jársz a találkozókra, alig írsz nekem, és nem válaszolsz a leveleimre sem. Pedig a testvéreid azt mesélték, hogy nincs párod, és a munkában sem vagy elhavazva. Aggódtam, hogy talán valamivel megbántottalak. Csak erre a levélre voltál hajlandó válaszolni: megnyugtattál, de utána újra eltűntél.

Ha nincs az a véletlen találkozás, még most sem értenélek. Ha nem futunk össze a városban, sosem tudom meg, miért kellett elveszítenem téged. Van fogalmad arról, mit éreztem, mikor bevallottad, már nem barátként tekintesz rám? Belém szerettél, de mivel férjem van, és nem lehet köztünk semmi, ezért nem akarsz többé látni. Pedig igazat adtál nekem abban, hogy nem bátorítattalak, nem flörtöltem veled - egyszerűen csak megtörtént. Ezért te úgy döntöttél, lemondasz a barátságunkról. Azt mondtad: nem tudsz boldog lenni és önfeledten létezni, miközben egy olyan nőbe vagy szerelmes, aki nem lehet a tiéd.

Olyan volt ez nekem, mint egy szakítás. A szemeim nem, de a lelkem megkönnyezte elválásunkat. Természetesen megértelek. A jelenlétem, a soraim fájdalmat okoznak neked, és nem akarom, hogy miattam szenvedj. Tudom, téged is veszteség ért, de nehogy azt hidd, hogy az én fájdalmam csekélyebb a tiédhez képest! Te beleszerettél egy nőbe, aki nem lehet a tiéd, én pedig elvesztettem az egyetlen igaz barátomat.

Néha önző módon arra gondolok, nem érdekel - rád írok. Idővel elmúlik. Megszokod. Elfelejted, hogy szeretsz, és majd a barátságunk kárpótol mindenért. De aztán nem visz rá a lélek, hogy leüssem az entert. Nem tudom, hol tartasz a felejtésben, de nem akarom feltépni a sebeidet. Ha igazán szeretlek és tisztellek mint barátomat, akkor békén hagylak.

Most mondd meg, hát van szíve a sorsnak? Hogy volt képes ilyen hülye helyzetbe hozni bennünket? Másokat összehoz a szerelem, minket pedig szétválasztott. Nevetséges. De tudd, én még most is hiszek abban, hogy létezik férfi-nő barátság - csak a barátság része most épp nekem jutott. Azt kívánom, bár soha ne szerettél volna belém... Ha ez nem történik meg, még most is barátok lennénk.

Gerda történetét Balogh Orsi jegyezte le.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock