párkapcsolat félelem elveszíteni megértés
Eredendően hibás vagyok és defektes. Önbizalomhiányos és hirtelenharagú. Súlyos szavakkal beszélek, méghozzá túl sokat, és néha mégis olyan kevésnek tűnik, amit mondok.

Fanni:

Túl hamar lépek tovább, és túl könnyen hátrálok ki a konfliktusokból. Azonnal hiszek minden egyes könnyelműen kiejtett szónak, és soha többé nem bízok, ha kiderül, hogy mindegyik csak üres lufi - még levegő sem volt bennük. Szavakat mormolok, amiknek nincs jelentőségük, miközben azt hiszem, hogy a világot váltom meg velük.

Néha annyira nehéznek érzem minden léptemet, máskor meg pehelykönnyűnek, mintha repülnék. A gravitáció csak egy vicc, amit nevetve lépek át, mert mit nekem a föld vonzása, ha rajtam a szemellenző, és nem látok más igazság a sajátomon kívül? Szeretném kivonni magam a saját életemből, de visszahúz egy láthatatlan erő, és a baj kellős közepén találom magamat. Mint a mocsár - a bokámnál fogva húz le a mélybe, és én szó nélkül tűröm.

Aztán azon kapom magam, hogy ott ülök veled szemben az asztalnál, és nem értem, hogyan kérdezheted azt, hogy mi a baj. Nehéz az élet, és mostanában rosszul viselem a mindennapokat - kell több? Túl sokat sírok, és talán már mindenki unja. Talán rossz szavakat használok, amikor azt mondom, hogy az élet csak mérget csepegtet a nyelvem alá.

De most nem találom a szavakat. Miért nem tudom megmondani, mi a baj? Hisztizve akarom megteremteni a békét. Aztán hisztizve őrülök bele a pillanatba, amikor semmi mást nem találok magam körül, csak káoszt. Káoszt a szobámban, a konyhában, a fürdőben és a fejemben, ahol újra és újra látom magam előtt, ahogy azt kérdezed: mi a baj?

Egy ketrecbe zárt túlérzékeny lény vagyok, és hiába a tucatnyi nyitott ablak, nem kapok levegőt - tőled. Sebzett vadként menekülök előled, pedig nincs puska a kezedben. Végül megfordulok, és hiába látom, hogy nem akarsz bántani, teljes erőmből rád támadok. Akkorát harapok beléd, hogy fájjon - pont annyira, amennyire nekem fáj. És amikor rémülten rám nézel, elsírom magam.

Te védtelen lélek, vajon tudod, mit teszel velem? Annyi őrületet éltem már meg: karból karba rohantam, és segítő kezeket löktem el. Most mégis mit kezdjek a tiéddel? Miért nem suttogod el, hogy mire vágysz, hogy tudjam, mit kell tennem?

Forrás: Shutterstock

Gábor:

Miért nem figyelsz rám? Miért nem érted meg, hogy mit mesél a szemem? Olyan hirtelen megcsavarsz mindent - nem tudom követni az eseményeket. Mintha egy kötél lenne a nyakam körül, amit te fontál. Olyan vagy, mint egy elburjánzó futónövény a kapumon - hiába akarlak visszavágni és rendbe tenni, te lerendezel egy közönyös mosollyal, mintha semmi se lennék.

Minden szavam süket fülekre talál. Aztán meg sírsz, ha megkérdezem tőled: mi a baj? Talán kiabálnom kellene, hogy meghallj engem. Látni akarom, hogy ki is vagy valójában, nekem nem elég, ha csak mesélsz róla. Azt akarom, hogy értsd: nem akarlak bántani. Talán félsz, hogy ugyanúgy bánok majd veled, mint a többiekkel? Félsz, hogy a titkod napvilágot lát, és mindenki megtudja, milyen is az élet a te szemeden át?

Azt kérdezem: mi bánt? Bárcsak beljebb engednél azon a várkapun, amit olyan gondosan bezártál előttem! Tudom, hogy nehéz az élet, és néha piszkosul arcon vág. Néha olyan mély sebeket ejt rajtunk, amiből alig tudunk felgyógyulni. De ha már ezeket a sebeket annyi megvalósult álommal bekötözted, miért nem hagyod, hogy ragyogó csillagokként hulljanak alá a sötét éjszakában? Miért nem akarod már elfelejteni őket?

Nincs több eszköz a kezemben - mindet felőrölte az idő. Hiába volt az a sok próbálkozás, észre sem vetted őket. Elfogyott emberként állok a torony előtt, és várom, hátha adsz nekem egy utolsó kapaszkodót, hogy megérthessem, mi a baj. Csak egy szót ejts ki, és én az Istenre esküszöm, megfejtem! Nézz rám szomorúan, vagy sírj, csak kérlek, ne haragudj rám tovább! Súlyosan nehezedik rám az éjszaka csendje, és kínoz a kétség: vajon melyik lépésem ment így félre? Vajon mikor hagytam kicsúszni a kezeim közül azt, ami már nincs meg?

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.