Mennyit ér egy nő méltósága?

De csak rosszabb lett. Elborította a lelkiismeret-furdalás, újra és újra az este képei villantak fel benne. Ahogy rohan Csaba után, és jobb híján vonszolja magával Lilit. Szorítja a kezét, a gyerek alig tudja tartani vele a lépést, ő pedig húzza, rángatja, hogy ne maradjon le, hogy még időben elérje a férfit, és kétségbeesésében adhasson neki még egy esélyt...

- Anya, miért szaladunk? - kiabálta Lili egyre ijedtebben, de nem volt ideje válaszolni. Az lüktetett az agyában, hogy ha most nem éri utol Csabát, akkor elmegy ahhoz a másikhoz, a cafkához, az pedig már soha nem fogja hazaengedni. Úgyhogy csak nyelte a könnyeit, és vonszolta tovább a kicsit.

- Csaba! - szakadt ki belőle a megkönnyebbült kiáltás, mikor végre megpillantotta a férfit. Még mindig markolta Lili kezét, nehogy kirántsa magát a szorításából, de közben az élettársa mellé lépett, aki épp az autójába készült beszállni.

- Figyelj, hallgass meg! - hadarta neki kifulladva. - Túlreagáltam a dolgot. Nem gondoltam komolyan, hogy menj el. Egyszerűen csak... Fájt, hogy megint nem tudtál ellenállni annak a nőnek. De most már megnyugodtam. Rendbe hozzuk, csak gyere haza. Beszéljük meg!

A férfi egy pillanatig meglepetten nézett rá, aztán rövid habozás után megcsóválta a fejét:

- Nem tudom, Szilvi. Most nem tudok dönteni. Az egész jelenet olyan ízléstelen volt. Ahogy ordibáltál, ahogy kikeltél magadból, csak azért, mert elkövettem egy hibát.

- Egyet? - kérdezte a nő nagyot nyelve, mert a gondolattól újra üvölteni tudott volna, de türtőztette magát. - Már megcsaltál vele, majd azt állítottad, hogy vége, emlékszel?

- Igaz, de akkor is. Szükségem van pár napra nélküled. Hívni foglak.

- Ne! Nem teheted meg, hogy most elmész! Hogy gondolod? Pár napig ki sem keltek az ágyból, és aztán visszajössz, hogy folytatni akarod? Vagy vissza sem jössz, mert annyira behálóz?

- Ugyan, már megint ez a dráma. Nem is értem, mi ütött beléd. Itt rohangálsz a téli hidegben, és a gyerekre még sálat sem adtál. Észnél vagy?! Menjetek haza, és várd a hívásomat!

Valami egy pillanatra megremegett benne. Eszébe jutott, hogy a csendes, megadó bólintás helyett felkaphatna egy követ, betörhetné vele az autó szélvédőjét, és odaordíthatná Csabának, hogy ne hívja soha többet. De ez csak képzelgés volt, filmekbe való. Az élet más. Úgyhogy bólintott, fogta a síró gyereket, és elment vele a legközelebbi metróállomásra, hogy hazajussanak, mert idefelé két utcányira kifogyott a benzin a kocsijából.

És most itt ült, Lili ágya szélén. A fájdalom, amit érzett, ismerős volt, hiszen tavaly már túlvoltak egy hasonló sztorin. Ha Lili nem lenne, talán véget vetne az egésznek, de a kicsi apjaként szereti a férfit. Ő pedig anyaként példamutatással tartozik: a gyereknek meg kell tanulnia, milyen fontos a család. Hogy nem rúgunk fel csak úgy egy párkapcsolatot, ha gond van, hanem megpróbáljuk megjavítani...

Hiszen tökéletesen szemlélteti, milyen, amikor egy nő a magánytól való félelmében sutba dobja a méltóságát. Amikor hagyja magát megalázni csak azért, hogy megtartson egy férfit. Ezt fogja tőle megtanulni Lili?!Ijesztő felismerés volt. A szíve csak úgy dörömbölt, mikor a kicsi hirtelen felriadt mellette.

- Anya! Félek!

- Semmi baj, szívem. Már itthon vagyunk.

- Nem akarok máskor ennyire szaladni!

- Nem fogsz. Soha többé nem futunk senki után, megígérem.

És bár egy pillanatra még belesajdult a szíve a magányba, ami az elkövetkezendő időszakban vár rá, már tudta, mi a helyes. Megsimította a gyerek arcát, kiment a szobából, és felhívta Csabát, hogy jöjjön haza. Most azonnal. A cuccaiért.

Szilvi történetét Greta May jegyezte le.

Még több cikk Gretától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Greta stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.Forrás: Szabó Gábor

Nyitókép: Shutterstock